Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

háború után a szerb vontatók munkaöltözete is némi változáson ment át: a fiatalabbak szűr helyett esőkabátot, gatya helyett pos ztópantal470 lot, bocskor helyett bakancsot viseltek. " Nem térhetett el jelentősen a paraszti viselettől a szolnoki hajóvontatók ruházata sem. E vonatkozásban ugyan nem ad részletező leirást Betkowski Jenő, de a rossz időjárással kapcsolatos megjegyzései erre engednek következtetni: ". . . ha hidegebbre fordult az idő, a szűr vagy a suba már fölkerült a vállakra, de amennyit segitett az eső ellen, annyit ártott és fárasztott, mikor suhákon kellett átveszkődni vele, mert minduntalan fennakadozott a parti sürü agabogán. »

47

°/

a A két világháború közötti közép-tiszai vontatók az un. "cájg" nadrágot-kabátot hordták. Lábbelijük jó erős csizma volt. Nagy melegben gatyára vetkőztek, de a csizmát nem hagyhatták el, s a kalap is mindig a fejükön volt. Az idézett adatokból, valamint a dunai vontatókat ábrázoló XIX. századi rajzok, metszetek, képek tanúságából arra következtethetünk, hogy a hajóvontatók ruházata lényegében nem tért el a korban és területen általános paraszti ruházattól. Vonatkozik ez munkaruházatukra és ünnepi viseletükre egyaránt. A valójában paraszti életkeretek között élő vontatók közül e téren csak a kiemelkedő szervezettségű társaságba tömörült komáromi szekeresgazdák váltak ki. A komáromi szekeresgazdák ünnepi viseletét részletes leirások alapján idézhetjük fel: "Prémes kucsma, melyet sas vagy kócsagtoll diszit, panyókára vetett széles ezüst lánczon függő nyusztprémes dolmány, sujtásos mándli, filigrán mivü ezüstgombos bársonymellény, magyar nadrág és ráncba szedett kordován csizma teszi a ruházatukat. Természetes, hogy díszruhájuk mellől a nagy tara-