Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

A hajóvontató szekeresgazdák — szemben a hajósgazdákkal és kereskedőkkel — nem voltak rabjai a pénznek és nem a vagyonszerzést tekintették életük fö céljának. Egy-két kivételtől eltekintve 468 nem is gyűjtöttek össze nagy vagyonokat. Szót kell ejtenünk a hajóvontatók ruházatáról is. A munka természetéből eredően vontatáskor a ruházat meglehetősen egyszerű, praktikus volt. A Dráva menti vontatók ". . . felpördülő szélű bocskort viseltek. Mezitláb nem lehetett járni a sok saslás (gazok, cserjék éles töve) miatt. Félrövid, térden alul érő csöprü (csepüvászon) gatya, fehér ing a viselet. A szürkankót a hajóra rakták a zsákkal együtt, amiben az élelmet tartották. Fejükön a megszokott ,469 keskeny szélű, zsiros fekete kalap. A deszki szerb vontatók ". . . kora tavasszal és ősszel vastag gyapjunadrágot és gyapjúkabátot viseltek. Anyagát az asszonyok rokkán font gyapjufonálból házilag szőtték. A házi szövés a deszki szerbeknél általános volt. A megszőtt anyagot nedves állapotban mángorolták és utána varrták meg a szükséges ruhadarabot. Az igy készült anyag - ugy mondják — különösen esős időben volt hasznos, mert nem ázott át. Ugyancsak esős, hűvös időben hordták a szűrt és szürkankót. Az abrakosoknál nyáron is volt szűr, hogy ne fázzon hideg éjszakákon, miközben a lovakra vigyáz. Hideg időben egyesek bekecset — birkabőrből varrott ujjatlan téli ruhadarab - is hordtak. Hagyományos lábbelijük a bocskor, régebben szijjasbocskor, az utóbbi évtizedekben csatosbocskort viseltek, amit a szegedi bocskoros timároktól vásároltak. Esős időben, amikor a folyópartot sok helyen mély sár vagy viz boritotta, a tehetősebbek csizmát hordtak. Nyári öltözetük: házi szövésű vászoning, vászongatya (bőgatya), egyeseknek festőkötő, bocskort hordtak, hogy ne sértsék föl a lábukat. Az élelmet szőr vagy bőrtarisznyában tartották. Az első világ-