Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége
s mintegy kuriózumként megjegyzendő, hogy a szegedi hidasoknak 2 Ft borravalót adott, melyről természetesen szintén elszámolt gazdájának, László Ferenc hajótulajdonosnak. A XIX. század második felének, a századvégnek bérezési viszonyairól Timaffy László adatközlői tájékoztatnak. "A kunszigeti Szalay Vendel szerint Győrtől Magyaróvárig 40-60 Ft-ot kerestek 1 pár ökör után, attul függött, milyen vót a viz, meg az idő. Jó kereset vót, mert 5-6 forint vót egy fájn ünneplő csizma, 30-40 Ft egy jó tehén, 60 Ft egypár ökör. " — Más volt természetesen ugyanakkor a lóvontatók bérezése - n A bácsaiak már inkább lovakkal vontattak. Oros János szerint jó időben 20-30, nehéz uton 40-50 Ft-ot kerestek Győr és Óvár között, de voltak nehéz naszádok, hogy 60 Ft-ot fizettek. A vénekiek inkább csak Gönyü és Győr között vontattak, Magyaróvárig ritkán mentek el. Győrig egypár ló után 5 forintot fizettek csak jó időben, de ilyenkor kettőt is tértek egy nap, rosszidőben, vagy amikor a Rába áradt, az Öreg-Duna meg apadt, s ilyenkor a Duna-ágnak igen nagy volt a sodrása, 10-12 forintot is kértek egy pár ló után. Igaz, hogy egy napig is tartott ilyenkor a 15 km-es ut. A kereset tehát nem volt rossz, s igy 463 szivesen jártak a gazdák vontatóba. A századforduló idején a tiszai vontatók lovankénti bére a kö464 zépső Tiszán, átlagban 10-12 forint volt. Hogy valami képet formálhassunk a bér vásárlóértékéről, felidézzük egy-két szükségleti cikknek az árát: "Egy kiló sózott szalonna 50-60 krajcárba, egy kiló marhahús 30-32 krajcárba került, a kenyér kilóját meg 5-6 krajcáron mérték. Egy munkára való, un. cájgnadrág 60-80 krajcárt. . . egy ingért 60 krajcárt, egy csizmatalpalásért meg 1 forintot, vagy ha nagyon kitartották az árát 1 forint 20 krajcárt kértek. Egy öltözet ruha, de persze csak amolyan, szegény emberre való, 8-10 fo465 rintba került, egy cájgruha meg 3 forintba. "
