Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

zendő, hogy a vizfolyással szemben 4-5 ember húzott, s a vizfolyással megegyezően is húzni kellett az embernek, mert lassú volt a viz árja. Ugyanekkor e térségben a földműves napszám 1-2 pengő volt. Az állati erővel végzett hajóvontatás bérviszonyainál is a már emiitett s hivatkozott 1921-es feljegyzések képeznek biztos kiindulási alapot. A kormányosok Pakstól Győrig vontatták hajóikat, s lovanként az alábbi béreket fizették: Csenger kormányos: 34. -- Ft Halász " 43.30 " Pokora " 43. 30 " Vizvári " 30. -- 11 Hoszma " 45. 30 " Halász és Pokora kormányosok azonos bér fizetésének magyarázata az, hogy mindketten megegyező számú lóval (18) vontattatták hajóikat. Csenger kormányos 20, Vizvári kormányos 19 lovat fogadott fel, mégis a kevesebb álattal vontattató Vizvári fizetett alacsonyabb bért. Végül pedig az ugyancsak 18 lovat bérelt Hoszma kormányos fizette a magasabb bért. Ha a Pakstól Győrig terjedő szakasz lovankénti bér és felfogadott állatok száma arányt vesszük, a következő eredményeket kapjuk: 1, 57 -, 7 — 2, 4 — 2, 51. A kapott arányszámok az un. bérezési hányadosok meglehetősen nagy szóródást mutatnak. Az eltérések okai között — mint arra már utaltunk — a hajók különböző terhelése, az időjárási és vizjárási viszonyok, valamint a kereslet és kinálat pillanatnyi helyzete keresendő. Vizvári kormányosnak egy 1830 utáni szegedi dohányos útjáról szóló jelentésében ujabb, lényeges értékelhető adatokat találunk. A feljegyzések szerint Monostorról Verbászig ökrös vontatónak 21 Ft-ot, fizetett, Verbácztól Szegedig monostori lovasnak 155 Ft-ot,