Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

Természetesen a fenti megoldások nemcsak a szálas takarmány előteremtésének a gondjától kimélték meg a vontatókat, hanem jelentős anyagi megtakaritást is jelentettek. Kisebb gondot okozott maguknak a vontatóknak az étkezése, A már korábban felidézett példák is igazolták, hogy e téren egyrészt meglehetősen igénytelenek voltak, másrészt kihasználták a mindenkori adottságokat. Azt is láttuk, hogy étkezésük elkülönült vagy legalábbis külön koszton voltak. Tény és való, hogy a szigorúbb értelemben vett hajósok étkezése — a körülményekhez és az adott440 ságokhoz képest — változatosabb és gazdagabb volt. Munkaszervezeti szempontból a legteljesebb együttműködésre a vontatóut, a part váltása során volt szükség a vontató egység és a vontatott egység különböző feladatokat ellátó tagjai között, A hajtási technika elemzése során már röviden kitértünk a vontatás folyamatának e kritikus részére. Most e fejezetben további részleteket tárunk fel, melyek során kirajzolódnak előttünk a hasonlóságok és eltérések, s a vontatóut, a part váltásának kiemelkedő munkateljesítmény volta. Kiindulási pontként felidézzük a magyar romantikus regényirodalom legnagyobb alakjának Jő kai Mó r nak leirását: "A tülök hármat kurjant, azután hatot, a hajcsárok tudják már, mit jelent ez; a fullajtár is leszáll a lováról, van oka rá, s ekkor nagy lármával, ostorpattogással kezdik űzni a lovakat, A hajó sebesen nyomul a viz ellenében. A tülök kilencet üvölt. A hajcsárok ütik a lovakat egész a dühödésig, a szegény pára érti a szót, s érzi az ütést, vágtat előre a megszakadásig. Öt percnyi ilyen munka több neki az egész napi húzásnál. Most a kürt tizenkettőt bömböl. Amire az ember és állat képes, előveszi most: a végső erőfeszités az összerogyásig megy: a hajókötél, a három ujjnyi vastagság alattság megfeszült