Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

már, mint a felvont kéz-ij, s az a vashenger, amelyen a hajó orrán keresztül van vonva oly forró töle, mint a tüztöl: a hajóbiztos ott áll a kötél előtt, kezében egy éles hajósszekerce. S mikor legsebesebben vágtat előre a hajó, a szekeréének egy csapásával kettévágja a hajó orrán a kötelet. A kifeszített kötél, mint valami óriási hur bőg végig a levegőben, magasan felcsapva: a vontató lovak mind rakásra esnek, a legelső lónak nyaka törik, ezért szállt le róla a lovásza jó előre: a kötélről elszabadult hajó pedig egyszerre sebesen megváltoztatja irányát, s orrával az északi partnak fordulva, elkezd a viz ellenében részint keresztülvágni a folyamon. A hajósok 441 átvádolásának nevezik ezt a merész müveletet. " A szépirodalmi tudósítás — beszámítva a romantikus irodalmi nyelv stiláris többletét - reálisnak tekinthető, nem tartalmaz túlzásokat, különösen akkor, ha azt sem tekintjük szem elől, hogy a Duna folyásának igen veszélyes szakaszán végrehajtott part váltásról számol be. A vontatóut, a part váltása a nagyvárosi hírlapirodalom figyelmég sem kerülte el. A Vasárnapi Újság 1872. évfolyamában olvashatjuk az alábbi leírást: "Legnagyszerűbb azonban az, mikor a kormányos rémitő nagyot fordit a kormány lapátdeszkáján, s aztán egészen a másik part felé irányozza a hajót, a lovakat meg az innenső parton nem a folyam hosszában hajtják a parton felfelé, hanem kifelé fordítják, nagy zajjal, lármával, ütéssel, veréssel hajtják ugy, hogy a hajó jobbra van irányozva, a lovak meg balra húznak, s mikor már a lovak majd megszakadtak az erőlködésben, a kötél is egészen szakadásig megfeszül: akkor a leghátulsó ló faránál egy éles karddal elvágják a kötelet s a szegény lovak térdre és orrukra 442 esnek, a hajó pedig nagyot lódul a másik part felé. . . "