Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

valamit egyenek, s utána nyomban nyugovóra térjenek, kinek hol jutott hely. Reggelre kelve az előző napi munkában megdermedt izmok alig akarták újrakezdeni a keserves robotot annyira, hogy való sággal egymást állogatták fel. Erre a munkára igazán ráillett a kemény kitétel: baromi munka. "Aki nem látta a sáros partokon nehezen lihegő tüdővel bukdácsoló, széltől, esőtől vert, vagy a nyári nap kegyetlenül égető forróságától verejtékben fürdő gyalogos vontatókat, az sose tudja a maga valóságában felfogni, mit jelentett emberi erővel vontatni. Ott menni kellett, menni egy pillanatnyi megtorpanás nélkül, mert az utána jövő a sarkára hágott s megbomlott 403 a haladás állandó üteme. " A Dráván a hajóhuzó embereknél az első húzót kuktásnak nevezték, ő vezette az iramot, diktálta az ütemet, mert a hajóhuzás lépésre, a lépés ütemre ment. A kötél elakadását valamely göcsbe (tuskó) vagy az ágakban, a kurtulyás akadályozta, aki hol leghátul a parton, de leginkább ladikkal a vizén járt, és huzattá magát a nagykötélen. Atsegitette a kötelet a bokrokon, tuskókon, sokszor magas kétágú fával. Rosszkarban tartott uton egyike a legnehezebb 404 munkának. A kurtulyás munkáját kurtolásnak nevezték. Fontos itt megemlitenünk, hogy ladikkal a vizén járó kurtulyásról más fo405 lyók hazai vontatási gyakorlatában nincsenek adataink. A Dráván gyalogvontatásnál a hajón minden esetben két ember tartózkodott, szigorúan meghatározott feladatkörben. Az egyik a kormányos, ". . . aki a hajó faránál a kormánylapátnál, a lentazsárnál állt, és arra ügyelt, hogy a hajó orra a viz sodrának kissé rézs ut álljon, nehogy a hajót a viz derékba kapja, mert ugy elvágja a hajót, hogy a nagykötél a húzókat lesodorja a partról, és a hajó átvág a túlsó partra. Ugyanakkor az a dolga, hogy ha sekély viz jön, hosszabbra, ha mély, rövidebbre huzza, eressze a nagykötelet a