Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

hámot. 8-10 cm széles, erős pánt volt. Belebújtak és ugy húzták a terhet, egész testükkel. Itt is volt vezér-rudas a gyalogrud legelején, mögötte párosával következtek a vontatók a kötél mindkét oldalán, s végén a kurtulyás tartotta ki a kötelet. Volt mindig egy csáklyás is, aki csáklyával böködte el a hajót a parttól. O csapkodta el a növényi akadályokat is, és kiszabaditotta a vontatókötelet is, ha elakadt. Menet közben váltották egymást kétóránként, de ha nehéz volt óránként is kellett. Az ut 31 km volt Ásványtól Győrig vizén, s másfél napig tartott mire beértek, de akkor éjjel is mentek. Csak ,.399 hajnalban aludtak néhány órát és délben pihentek hosszabban. Szabad munkavállalásu hajóvontatóknál már kialakult hagyományos munkaszervezeti formákról beszélhetünk, melyeknek az volt a céljuk, hogy egyrészt megkönnyitsék, elviselhetőbbé tegyék a hajóhuzás nehéz terhét, másrészt, hogy a lehetőségekhez mérten maximálisan ki tudják használni vonóerejüket és idejüket. Éppen a fenti okok miatt kezdett radikálisan szétválni a hajóhuzók, vontatók és a hajón tartózkodók (hajósok, rakodók) munkaköre. A mult századok főképpen gabonát szállitó tetejes hajóinál Hajóhuzó fahám - Néprajzi Múzeum, ltsz. : 53. 57. 9