Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A hajtási technika

Az is előfordult, hogy egyes városok bérbe adták a cövekpénz és rakpart-dij beszedési jogát. Igy volt ez még a mult század legvégén is Szolnokon. Szolnok város Tanácsának Jegyzőkönyve 1847. szept. 2-i keltezéssel tartalmaz erre vonatkozó bejegyzést. Hogy ez a bérlet jövedelmező üzlet lehetett, különösen mióta a vasút kiépült s a Pest felé irányuló gabonászállitás Szolnokig való részét a fahajók végezték, azt bizonyitja az ugyancsak fenti jegyzőkönyv382 ben található bejegyzés az 1892. évből. Hazatérés: A rendeltetési helyre megérkezve, a vontatás befejeztével kifizették a vontatóknak járó bért. Ezt követően a vontatóknak már nem volt dolguk, s készülődtek hazafelé. A hazatérésnek több módja ismert. 1. A gyalogvontatók gyalogosan vagy ereszkedő hajóval tértek haza. Gyalogos vontatók esetében azzal a gyakori és sajátos körülménnyel kell számolni, hogy egy bizonyos településről a hajón leereszkedő emberek valójában a hajó visszahuzása révén jutottak haza. 2. Az állatokkal vontatók gyalogosan, lóháton, keréken vagy kocsin jutottak vissza az otthoniakhoz. A szigetközi vontatók, ha ökrökkel vontattak, ugy a vontatás be383 fejezése után az ökröket gyalog hajtották haza. Azok a szigetközi vontatók azonban, akik lovakkal vontattak, 384 hazafelé lóháton mentek. Ugyancsak lóháton tértek haza a deszki szerb vontatók, ha közelebbi településekre — Klárafalva, Ferencszállás, Makó, — vontattak: "... a perecet felkötötték a ló hátára, s ebi 386 1 95 385 hogy a hámfa ne akadályozza a járásban. " Kisebb távolságokról a szolnoki vontatók is "szőrin" kocogtak hazáig