Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A hajtási technika

Általánosabb gyakorlat volt - különösen, ha nagyobb távolságra vontattak — , hogy a hajón magukkal vitt kocsin ill. kocsikon indul387 tak vissza. A deszki vontatok 10 lóig egy kocsival indultak útnak, de 10-nél több vontatólóhoz már két kocsit fogtak be. Két vagy há388 rom lovat fogtak a kocsi elé, a többit a saroglya utan kötötték. Rendhagyónak tűnik e téren a komáromi szekeresgazdáknak az eljárása: "Gyakran megtörtént, hogy eladták fölösleges lovaikat, majd összerakva a hajón szétszedett állapotban szállitott szekereiket, 38 9 indultak hazafelé. " A Duna-kanyar vontatóinak megoldása sem tekinthető általánosnak, akik igen sokszor csak két kereket (azaz a kocsi alvázának első részét) vitték magukkal a hajón, és azon tértek haza. A vontatók "a jól végzett munka tudatában a megszolgált keresettel a tarisznyában, vidám hangulatban tették meg az utat hazáig. Ha egy-egy csárdába betértek, ott hamarosan vigan zengett a nóta, és szaporán döngött a padló. A vontatás megpróbáltatásait, izgal390 mait és viszontagságait igy oldották fel nótával és tánccal. " Timaffy László szigetközi adatközlője szerint sokszor eiő391 hogy megittak a keresetet mire hazaértek. Ha volt is ilyen, mégsem ez volt az általános. A vontatók, akik alaposan megszolgáltak a bérért — mint azt a későbbiekben még bizonyítani fogjuk - alapjában véve törekvő emberek voltak, s "a kapott pénzből mindig jutott ajándékra és meglepetésre a család tagjai számára. Idegenben főleg olyan árukat vásároltak, amilyeneket 392 otthon nem lehetett kapni. "