Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

győri fuvarosokkal végeztették. A gönyüi molnárok malmait a környékbeli, foként kolozsnémeti parasztok ökrökkel, néha lovakkal vontatták fel a győri Dunára, a Vének melletti Zöngő domb alá. Egy hajósmalom felvontatásáért 10-12 forintot kértek. A malomvontatáshoz a Duna erős sodra miatt 8-10 vontató ökörre volt szükség. A von tatókötélre kötött csákatyukötelet és a vontatókötelet a két hajó ustorfájára kötötték. A másik végén volt a stikk (hurok), melyet az utolsó tézsla végére akasztottak. Az ökröket hajtó falusi ember nagyon jól ismerte a Duna veszélyes szakaszait. Tudta, hol különösen sebes a folyása, ezért erős vizén mindig a stichnél kisérte ökreit. Azt is észrevették a molnárok, hogy a vontató állatok kisérőjénél állandóan volt egy éles, rövidnyelü balta. Hiába kérdezték, sohasem árulta el, miért hozta magával. De a molnárok már ismerték az okát. A veszélyes helyeknél azért ballagott a hajtó mindig a stichnél, hogy elrejtett baltájával azonnal elvághassa a kötelet, ha az erős 323 sodrú vizben uszó malom a vontató ökröket a vizbe húzná. " A malom vontatásnak fentebb idézett módja: ökrök fogatolása, csákatyukötél és tézsla alkalmazása különösen fontos számunkra. Azok a hajóvontatásról szóló adatok ugyanis, melyek ökrök befogását emiitik, sajnos a fogatolás módját, technikáját nem részletezik, s e téren ábrázolások sem állnak rendelkezésünkre. A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy a hajóvontató ökrök befogási módja, fogatolási rendje a leirttal azonos volt, különös tekintettel arra, hogy az ökröknek a hajó vontatásnál történő alkalmazásáról hirt adó információk többsége éppen Győrből, ill. Győr környékéről származik. E téren azonban természetesen még további kutatásokra van szükség.