Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

2. Huzófának nevezzük gyűjtőfogalommal a vonó állatok fogatolásához szükséges hámfákat és kisafákat, melyek mint a fogatolás nélkülözhetetlen kellékei éppúgy megtalálhatók a szárazföldi fogatolásnál, mint a hajóvontatásnál. 2. 1, A hámfa, melyet a hajó vontatók használtak, alakilag-formailag és funkcionálisan egyaránt azonos a szárazföldi lófogatolásnál alkalmazott hámfával. Készitője rendesen bognár vagy kerékgyártó volt, de sok vontató maga is kifaragta. A hámfát a legtöbb esetben nem közvetlenül kapcsolták a lovas kötélre ill. a huzókötélre, hanem rendszerint egy 50-60 cm. hosszú kötélguzs, pe, ' 308 rec közbeiktatásával. A hajóvontatásnál használt hámfákon — egyetlen eltérésként - ugyanis középen nem a szokásos vashorog volt, hanem a kötélguzs. Baj esetén a gúzs gyors lekapcsolhatósága növelte az állatok mentési lehetőségét. A gúzs másik végét kis fa rudacskával (20-30 cm. hosszú) un. csülök segítségével hurkol309 ták a huzókötélre. Más megoldásnál nem a gúzson volt a rögzir téshez, azaz a huzókötélre való ráakasztáshoz, rákapcsoláshoz szükséges fa rudacska, hanem magán a huzókötélen, melyet ez 310 esetben fapecek, pecek, pajzerpecek néven emlitenek. Ezen fa rudacskák megfaragása (valamely keményfából) természetesen a vontatók feladata volt. 2.2. A hajóvontatók által has znált k i s a f a terminológia kettős jelentésű. Egyrészt jelentheti az elnagyoltan kifaragott s valójában hámfaként funkcionáló huzófát, másrészt a szárazföldi lófogatolásnál használt, s azzal alakilag-formailag és funkcinálisan azonos kisafát jelenti. Készitői általában bognárok, kerékgyártók, de maguk a vontatók is kifaraghatták. A kisafát is kötélguzzsal és farudacskával csatolták a lovas kötélre ill. a huzókötélre. A kisafa használata nem általánosan elterjedt, s csak egyes területek ill. vontatók befogási módjainak, fogatolási technikáinak velejárója.