Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

szinüsiti ". . . hogy azok. használhattak ilyen szij- és kenderhámot, 307 akik ritkábban, nem rendszeresen vontattak hajókat. " Kérdöivünkre Tiszaroffról érkezett válasz szerint a hajóvontatásnál ugyanolyan hámot használtak, mint rendes szárazföldi fogatolásnál, tehát szijból készültek. A kötőfék kenderkötél volt, s a különbség csak abban jelentkezett, hogy a haslót nem erősitették a lovakra. Ugyancsak kérdőives megkeresésre a tiszakécskei adatközlők is a szijhám alkalmazásáról adnak hirt. A hajó vontatóknak az általánosan ismert ill. használt lószerszámuk volt, azt használták egyéb fuvarozáskor is, vásárban szerezték be szijgyártóktói, A szegényebb vontatók, akiknek nem volt pénzük uj hámra, rendszerint apjukról rájuk maradt vagy "kéz alatt" vett hámmal vontattak. Szényei László 74 éves ókécskei lakos még e szijhám rajzát is megadja, mely minden kétséget kizáróan igazolja a szijhám változtatás, alakitás nélküli formáját, A kérdőivünkre Mártélyról érkezett válasz szerint "a ló egész szerszáma a hám, szintén olyan volt, mint amelyet kocsibafogásnál használtak. A hám ugy volt a lóra téve, ha az állat beleesett a folyóba, a szerszám könnyen lejött róla, és nem akadályozta a mozgásban. , . , A lószerszámok anyaga vontatásnál is szij, kenderkötél, fa. A szerszámokat szijgyártóknál szerezték be. " 1. 3. Kumet használatára is van adatunk. A mártélyi informátorok szerint a hajóvontatók "tartalék szerszámként kumétot vittek magukkal, ha pl. egy hám elszakad. Kumétba fogták a lovakat, ez azt jelentette, hogy csak a nyakába tettek szerszámot, ez kenderrel kibélelt fa volt, ehhez kapcsolódott az istráng, amivel a ló húzott. Ez nem akadt olyan könnyen a partmenti bokrokba sem. "