Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Bevezetés

Bevezetés Tudománytörténeti visszatekintéssel kell kezdenünk. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya ösztöndij-prémiumban részesítette Betkowski Jenő középiskolai tanárt, a szolnoki fahajóépitést és fahajózást feldolgozó munkájáért. A Verseghy Ferenc Gimnázium magyar-latin-francia szakos tanárának, majd a Damjanich János Múzeum munkatársának dolgozatai, publikációi a magyar néprajz egyik legelhanyagoltabb területére irányították a megújuló néprajzkutatás figyelmét. Érdeklődésének kialakulásáról, kutatási célkitűzéseiről maga irta: ". . . amikor 1920-ban először találkoztam itt Szolnokon a tiszai fahajóval és hajósnéppel, nem a téma tetszett meg, hanem maga a hajósélet, minden tudományos hátsógondolat nélkül. Egészen a második világháború végéig évről évre, tavaszfakadástól késő őszig jártam a Tiszát Szegedtől Tokajig, s a nagyvakációban, amikor iskolai munkám szünetelt, a hajósokkal jöttem-mentem a múltból még megmaradt két-három fahajón. Télen a javitás végett partra húzott hajóknál, vagy az épülő hajó mellett fújtam a körmöm, s melegedtem a hasitványból rakott tűznél a superokkal meg a hajósokkal. Csak idők multán gondoltam rá, hogy össze kellene gyűjteni a népi hajósélet emlékeit Írásban és képekben. A gondolatot az adta, hogy láttam a népi hajósvilág erejének rohamos hanyatlását, s azt, hogy idejétmúlt életforma, mely a modern élet iramát nem bírhatja már sokáig. Serkentett a tudat, hogy ennek a nagymultu népi foglalkozásnak nyom nélkül kell elmúlnia, hiszen a néprajzi irodalom mindmáig tudomást