Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
Bevezetés
sem vett róla. Csak azt irtam meg, amit részben magam átéltem, láttam, olykor csináltam, s kicsi részben azt, amit a tiszai hajósélet nem nagyon távoli múltjának még élő, vagy akkor még élt részeseitől, tanúitól, öreg hajósoktól meg superoktól hallottam. Forrásmunkát nem használtam, mert ilyesmi nincs, de különben is nem könyveket akartam megkérdezni, hanem magát az életet. A múltba csak addig mentem vissza, ameddig a legöregebb hajósok emlékezete elért, mert nem a hajózás történetét akartam megirni, mint inkább a hajóséletet. Ahol nem a saját tapasztalataimat, élményeimet adtam, hanem az öregek elbeszélését, mindig megneveztem a forrást, hol név szerint, hol csak igy: -amint az öregek beszélték. — Ez annyit jelent, hogy az illető dologról minden megkérdezett egybehangzóan beszélt. Magára a hajózás lényegére, a hajóépitésre, javitásra s általában a hajózás körüli müveletekre vonatkozólag az öregek emlékezetére nem igen volt szükségem, mert kb. 1940-ig pl. a hajóvontatás legősibb formái (gyalogos, lovas vontatás, kukázás stb. ) együtt éltek még a legmodernebbekkel: a gőzös- és motoros vontatással. Az öregek emlékeire főleg akkor támaszkodtam, amikor az én időmben már megszűnt buzas zállitásról, a hajósok egykori életéről vagy a hajóséletre jellemző régi esetekről irtam, melyeknek ők még élő tanúi voltak. . . " — idézi Kaposvári Gyula. Betkowski Jenota téma monográfia s zerü megirására ösztönözte a harmincas évek közepén G y ö r f f y István a kiváló néprajztudós. A terv sajnos nem valósulhatott meg, mert a II. világháború pusztításai következtében az eredeti kézirat s a fénykép- és rajz dokumentumok elpusztultak. A mintegy 30 éve kapott akadémiai elismerés a megmaradt dokumentumok felhasználásával ill. kiegészítésével ujrairt feldolgozást jutalmazta.