Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Beszélgetés Fóri Sándorral (sz. 1893) Milota, I976. március (Mekkora családban született, hányan voltak testvérek?) Én magam. (A szüleinek mekkora birtokuk volt?) Hát körülbelül olyan hét-nyolc hold föld. (Az aztán magára szállt az egész?) Énrám maradt, igen. (Hány éves volt, mikor önállóan kezdett gazdálkodni?) Huszonöt éves voltam, akkor jöttek haza fogságból, négy esztendeig oda voltam fogságba. Mert huszonegy éves koromban bevittek katonának, bevonultam, mikor kiütött a háború. Elmentem a háborúba, onnan fogságba estem. Majd tizenhétbe jöttem aztán haza. h Tizennyolcra kelvén. Kétszer voltam. Egyszer meg Romániába vittek el, megint behivtak engemet, mikor a másik háború volt, akkor már ötvenkét éves voltam. Akkor Nyíregyházán voltam, mint egészségügyi. A kórháznál. Mikor meg bejöttek az oroszok, elmentünk, Dunaszerdahelyre vittek bennünket. Ott megen fogságba estem, onnan elvittek megen Romániába. Ott nem sokáig voltam igaz, mert az idősebbeket hazaengedték. Körülbelül vagy három hónapig. A család meg itthon volt, négy gyermekem volt, volt három lányom, meg ez az egy fiam. Elég keservesen voltak, mert a lányok, meg ez az egy fiu púja volt. De azért elmentek. Befogták ugye, volt két jó járójószágom, befogták, trágyáztak, ugye, gazdálkodtak. De hát tetszik tudni, mikor nincs a férfi a háznál, akkor nem ugy megy a gazdálkodás. Éppen csak hogy megcsinálgatták, ahogy tudták. (Hány éves volt, mikor megházasodott?) Huszonöt. Mikor visszajöttem, más esztendőn megnősültem. (A feleségének is volt valami öröklött birtoka?) Hogyne, annak is volt. (Mennyi ? ) Hát annak is hat hold volt. Igy aztán tizenegy-tizenkét hold körül volt, amit aztán használtam. (Mit termeltek azon a birtokon?) Hát ugyi, búzát termeltünk, árpát, zabot, tengerit, ugye, krumplit, meg azt lóherevetés is volt benne, igy azt elosztottuk. Mert jószágot muszáj volt ugye tartani, annak enni kellett adni. (A lóherét mikor kezdték? Már a húszas évek elején termelt lóherét is?)