Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Amikor katonák nem voltak, volt ilyen, hogy valaki segitett volna maguknak, kölcsönbe?) Hát ez nálunk fennállt. . . Hát ugye már az istállómnál már voltak. Rokonok, meg vissza kellett segiteni. Meg egyéb dolog, ha jött, aztán visszasegitettünk. Akárki. Rokonok is, szomszédok is. . . (Hogy tartották ezt számon? Hogy ki hány napot dolgozott a másiknál?) Hát azt mindenesetre, hát azt ő is számolta, hát az ma is fennáll, hogy hát hány napot ott voltam a házához, oszt nekem csak egy nap volt, vagy két nap volt. . . Hányták azért, volt ilyen is, még ma is van. Meg ez a község olyan, hogy ebbe tán minden harmadik ember mester. Olyan család is van, amelyikbe a családfő maga is fel tudja épiteni a portáját. Hát azt az istállót majdnem papóka. . . Meg ennek is, ennek a tetejét, hát én ezt nem tudom egyedül, egy ember egyedül nem tudja fölrakni a falat. . . De már nyolcvan százalékba már igen. . . Feleség: Már akkor nem voltak itt a katonák. . . Mentek kifele, Csapnál voltak. Egy öregember ácsot hivtunk el, hogy segitsen mán, hát mert csak többet tud, mint én. . . Ma mán, ha az időm ott volna, abba az időbe, ma már felraknám még a tornyot is tán. . . Aztán eljárt az idő. (Annak az ácsnak hogyan fizettek?) Hát annak meg kellett fizetni, hát napszám. . . Nem vállalta. Napszámba. Epitkezési felelősnek hivtam különben... Kellett egy olyan, aki levezesse, hát aztán az volt a felelős. Én magam megcsinálhattam volna, de olyan nincs, hogy egy ember megcsináljon valamit maga. Hát aztán szerettem, mert az is hitt engemet, mert azt is tudtam közbe, hát a téeszbe is a mesterbrigádba. . . Ott voltam ötvenkilencig, még hatvankilencig, mit beszélek itt. Hatvanhét óta vagyok nyugdijas, hát odáig. A téesz kiküldött minket a faluba, egy istállót, most egy ezt-azt, egy akármit. . . (Hol tanulta ezt?) Hát ez velem született, nem tanultam én sehol. Hát ugye azt is megfogtam, azt a cementgyári munkát, azt is megfogtam, hár nem azt mondom, hogy elődöm nem volt, attól láttam, az idomitott, az oktatott; de ilyen famunkát, esztergályos munkát, ha meg tetszene látni, nem lehet meglátni, mert mami eladta... Ahun van ni, egy kendőtartó, hasonló ahhoz, azt is én csináltam, faesztergán. Feleség: Ezt viccelgették sokat, hogy ezermester Fóri Józsi. Mi a két kezünkkel raktuk ezt össze. Ezt a teleket is ugy vettük meg, hogy inkább kifizettük a bankot. . . Aztán hát ugy lett a miénk a telek. . . 4D