Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)
De a leginkább az volt a divatos, hogy lábbal dörzsöltek. Mezítláb, a tornácon, valahol az udvaron, és itt aztán nagyon sok asszony összegyűlt. Dörzsölni ezt a szöszt, vagyis összetörni a szösznek ezt az erös szálát. . . (Ez asszonymunka volt?) Ez asszonymunka volt, a legények meg mentek, hülyéskedtek, meg hát figyelgették a lányokat meg satöbbi. Ez aztán velejárt avval a hogy igy mondjam, szórakozással is. Megyünk a dörzsölőbe. Mindenki a maga szöszét, egyik este az egyik háznál, másik este a másik háznál. Ez alig mult el, mert a kendertörésnél a kenderpozdorját eltették mind száraz helyre, hogy lekvárfőzésnél a ciberézés ez lett. A lekvárfőzés egyedülállóan majdnem, ezen a tájon a szatmári szilvából ugy történt, hogy hát volt egy üst, amelyikbe mondjuk belefért négy véka szilva. A besztercei szilvából a lekvárfőzés ugy történik, hogy szépen kiszedik a szilvát a magjából, beleteszik az üstbe, megfőzik, adjon isten jóétccakát. De itt éjjel-nappal ment a főzés. Mert - és ez volt az érdekesség ebbe a lekvárfőzésbe. Itt a szatmári szilva, ami édesebb, mint a besztercei, ezekbül van az a hires pálinka is, ez nem magvaváló. Tehát a nyers szilvát, a megmosott, pucolt szilvát - ehhez megint egy csomó asszony kellett, ciberézni. A ciberézés a következőképpen történt. Amikor egy üst szilva már annyira meghigult, megfőtt, hogy az folyékony volt, pöfékelt kifele, satöbbi, akkor azt kimerték és ilyen tés ztaszürő-szerű cserépedény, két füle van neki, áthúzták a dézsa fölött, azon keresztül a szilvalét átpaszirozták, mint ahogy a paradicsompaszirozás történik, hogy a magját kivonják. Ez az üst cibere át lett paszirozva egy nagy dézsába. Akkor már a másik szilvamennyiség ment az üstbe, majd megint. Úgyhogy négy ilyen üst szilva lett ebbe a nagy dézsába beleszürve, a magvátul különválasztva, és akkor, amikor az már megvolt, akkor kezdődött a tiszta ciberének a. . . azt telemerték ciberével, az üstöt, és ahogy az lassan-lassan főtt lefele, ugy lassan aztán öntötték utána. Úgyhogy, ugy mondták, négy ciberét öregitek meg az üstbe. Na most ez azt vitte magával, a lekvárfőzést éjfélig csinálták a fiatalok, akkor fölköltötték az öregeket, azok reggelig. Nem állt meg az üst. Éjjel-nappal ment a lekvárfőzés. (Hány ember kellett egy ilyen helyen?) Az aztán egy fogalom, az égvilágon minden volt. Itt aztán megindult ez a kenőzés, ez magát kinálta, itt összekenték a fiuk a lányokat. Hát szilvaszedéshez kellett több, de kellett itt azért. Amig a ciberézés folyt, ott kellett egy öreg, mindig az
