Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Ez valamilyen egylet volt?) Igen, ugy hívták, hogy KIE. (Milyen munkakapcsolatok voltak itt családok között a húszas-harmincas években, milyen munkákhoz kit hivtak. . . ) Hát itten például egész éven keresztül a közeli rokonságnak most már ez szinte megszűnt... ez érdekes ellentmondás, hogy a szövetkezeti gazdálkodás széttaszítja a dolgot ilyen értelemben. . . Például buzahordáskor együtt hordtuk a búzát. Török András bácsi, Nyilas Guszti bácsi, már mind a kettő meghalt, apám, Török Jóska bácsi, szóval néhány család összefogott. Akkor volt a kender törése, már ott is volt olyan, hogy segített egyik asszony a másikának. Még nem is annyira rokoni, néha szomszédi. . . (Akiket most mondott, rokonok voltak?) Török András bácsi nem volt rokon, Nyilas Guszti bácsi messzebbről rokon volt. De ez éveken keresztül... nekem, mint gyereknek, emlékezetes volt: na, megyünk búzát hordani. Kalákába. Egyébként a kalákamunka itt az építkezéseken máma még annyira szerepel, hogy például házépítésnél nem csak az van, hogy elmegyek, vagy elmegyünk egymásnak segíteni, még ahhoz a házhoz, ez a faluközösségi szokás most is megvan, ahol a házat épitik - habár ez most már kimulóban van - oda tejet visznek, tojást visznek, azt mondta az öregasszony régen, hozok már néktek pujám, mert most néktek sokat kell főzni, házat csináltok. Egyébként a lakodalmakban máma is igy van. Ha meghívnak egy családot lakodalomba, oda visznek annyi rizskását, tojást, baromfit, fűszert, hogy a család elél abból egy fél évig, amit ott összehordanak. Pláne, ha nagy lakodalmat csinálnak. De akkor is, ha itt valaki házépítésbe fogott, emlékszem gyerekkoromban, a szalmatetős házak valamikor olyanok voltak, hogy faszeggel voltak a gerendák a szarufához befúrva, hozzászögelve, úgyhogy már a házépítés előtt ennek a faszögnek a gyártását. . . tudták, hogy ebből ennyi tölgyfaszeg kell, télen a férfiak ezt kopácsolták. Emlékszem erre gyerekkoromból. Öszszegyültek esténként, beszélgettek. Tóth János bácsinál voltunk, elmentünk édesapámmal meg nagyapával gyerekkoromba. Na most, a kendermunkánál jött majd a szöszdörzsölés. A dörzsöléskor megint, ez olyan volt, két fajta volt. Volt az úgynevezett fából készített, egy függőleges nagy fahengerszerü dolog, felső része átfúrva, az egy hosszú rud, ebbe, a két deszka közé körülbelül másfél méter hosszan erős akácfából, a központi hengertől körülbelül husz centi távolságra voltak ilyen erős rudak beépítve, ebbe rakták be a nagy szöszt, és azt hozzáfogták körüldörzsölni.