Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Megvolt. A templomban is külön padba ülhettek a különböző famíliák, satöbbi, satöbbi, nem vehetett el egy öt holdas legény egy nagyobb földdel rendelkezőt, tehát az úgynevezett forgácsolódás azért megvolt. (És hol volt a határ, hány holdnál?) Hát annyira nem volt határ, mert néha aztán volt olyan, hogy például Csecsén különösen, meg több községben is, hogy egy jobbmódu lány, amelyik nem volt olyan kapós, néha még összekerült a cseléddel is. Ilyen is volt, de ez ritka. Például az én Berhés Józsi bátyám az soha nem volt elismerve a többi úgynevezett öröklött gazdák által. Nem ismerték el magukkal egyenrangúnak. Hiába kifizette volna mindegyiket, hogy igy fejezzem ki magam. De nem ismerték el, mert az suszterbül, meg szegényparasztbul küzdötte fel magát. Volt egy ilyen kaszt. Még abba az esetbe is, ha az a család már lejjebb züllött, még akkor is tartotta azt az úgynevezett rangot, vagy mit tudom én, mit. (Kik voltak ezek a családok?) Abba az időben a Nagyok, a Kondor, persze az le is szegényedett hamar, mégis nagynak tartotta magát, a Járai család, meg a Papp, Bornemissza. (És ezeknek a különállóságát a falu is elismerte, vagy inkább csak maguk követelték meg?) Itt a faluban nem volt olyan nagy... persze volt mindig, mert volt itt olyan is, hogy a gazdával megegyezett a kapuba, illetve nem egyezett meg valamilyen munkára, de a másik már a kertajtót figyelte, és felajánlotta magát azért, amiért az a másik nem vállalta. Ilyen volt. Ilyenre mondták, hogy szegény embernél nincs huncutabb. Nem a gazda a huncut, hanem a szegény ember, aki a másik ellenére behizelgi magát és hát olcsóbban is elvállalja azt a részes aratást, vagy azt a más munkát. Mert ugye. . . Én például abba az időbe tizennégy éves voltam, én sokat szerepeltem itten abban az időbe, verseket mondtunk, szindarabokat, ezt a kultúrházat is ugy szerepeltük össze, eleinte csűrökben, meg iskolában össze-vissza, hát engem azért. . . énekkar itt abba az időbe volt. Jelenleg a faluban tiz pedagógus van, akkor csak kettő volt, hat elemit végeztünk, de a két pedagógus az akkori - hát egyházi iskola volt itt - választott tanitók voltak, annyira választott, hogy például a templomban istentiszteletet is le kellett vezetni a választásra kerülő pedagógusoknak. Egy nyáron több is volt, aki a pályázatra jelentkezett. És a választásnál már az úgynevezett presbitérium, hát mondhatnám most, hogy a községi tanács ok-