Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

már aszt mikor már ugyi, oda nőttem, hogy férjhez mentem, már akkor aszt nem árulták. Ammán még azelőtti. (És akkor már ezeket mind boltban lehetett venni?) Botba. (Az állatokat itthon tartották, vagy kiengedték például a tarlóra is?) Hát ugyi itt legelő volt, asztán kijárt a jószág. (Mindenkinek volt legelője?) Mindenkinek, társasba vót a legelő, a községnek, egy helyen. Akkor aszt majd a talló mikor szabadult, akkor oda is ment a jószág. (És hogy lehetett azt elkülöniteni, hogy nehogy a másikéra menjen ?) Az nem volt elkülönitve. (De gondolom, nem mindenki egyszerre aratott, vagy kinek ilyen terménye volt, kinek olyan. ) Jaj, de hát ugye, azon a tájon, ahol nagyobb hely volt, hogy buza volt, oda beeresztette a csordás. (Nem ugy volt, hogy az egymás melletti parcellák...) Legnagyobb részbe ugy volt, hogy na ez a táj itt a buza került. Mert azelőtt itt még forgóbirtok volt, ugy nevezték. Ugar. Hogy ott járt a jószág, aszt akkor esztendőn az nem termett. Azon járt a jószág. Ősszel leugaroltak, elvetették, az a táblahely akkor csak tiszta buza volt. (És meddig volt meg ez a rendszer?) Hát ez a rendszer, még mikor én idejöttem lakni, még akkor is igy volt. Mert volt birtokos mező, volt úrbéres mező. Ez is külön volt. Akinek az úrbéres birtokon vót, oda nem hajthatta a jószágát a birtokos. Akinek meg a birtokos mezőn volt, oda nem hajthatta az úrbéres. (És hogy tartozott valaki egyikbe vagy másikba?) Hát akinek ott vót a földje, ahol forgóbirtok volt, hogy na most itt ugarbirtok van, hát oda csak azok, akinek ott vót birtoka. Akkor csorda is ugy vót, hogy két csorda vót. Volt úrbéres, meg volt birtokos. Hát arra már Béla nem emlékszik, már az ü idejébe nem vót. (Hányba szűnt meg ez?) Hát ugye én huszonkilencbe jöttem ide lakni, hát ez a harmincas évek utóján szűnt azt meg. (És hogyan szűnt meg?) Hát én áztat aztán nem tudom. Ha ugar volt, akkor nyáron nem termett. Akkor aszt két esztendeig termett, harmadik nyáron megint ugar vót.