Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Ö nem tudott kaszálni?) Dehogynem, tudott kaszálni, csak ha az uram kaszált, én markoltam, hát előfordult az is, hogy jött egy felleg, azt ott volt a sok marok, azt hirtelen nem tudtuk mindet felkötni. Én mán különben jánykoromban is kaszáltam is, meg kévét is kötöttem. Na mondom, most mán megforditjuk. Én leszek a kaszás, te leszel a markoló és a kévekötő is. Mert ugyi, reggel megvetettük a kötelet, azt kötelet nem kellett vetni, akkor aztán az uram amit utánam felmarkolt, be is kötötte. Igy azt mikor jött az eső, hát. . . (Mit jelent az, hogy megvetették a kötelet?) Hát reggel még a buza nyirkos volt. Addig vetettük meg a kötelet, amibe belekötöttük a búzát. (Hogy kell azt csinálni?) Hát a fejét megcsavartuk a búzának, a szárát kétfelé vettük, áztat meg közé vettük. Összefogtunk egy kis csomó búzát, annak a fején egyet tekerintettünk. A buzafej igy volt alól, a markot igy tettük rá (mutatja), azt akkor ugy lett bekötve a buza. Az aszt nem csúszott el egymástól, mert egyet tekerintettünk rajta. Aztán volt neki egy kis kontya. Eztet aztán nyirkosán, reggel. Megcsináltuk a kötelet, áztat aszt beraktuk a búzába, hogy meg ne száradjon. Igy asztán egész nap aszt én voltam a kaszás. Fenni megfentem a kaszát, de kalapálni nem tudtam. Lucernát, zabot, árpát, eztet vágtuk ketten. Egyik rendet vágta az uram, a másikat vágtam én. (És ugy volt, hogy minden évben adtak el állatot?) Hát adtunk el minden évben. Mert ugy volt, hogy legalábbis az ökröt azt minden két esztendőbe. Ugye, már akkor neveltünk két ökörtinót, áztat, hogyha betanitottuk, akkor az ökröt eladtuk. Abbu azt a bajainkat rendeztük, adót, mit, vagy vettünk belőle még egy kisebb bornyut is, hogy hadd nőjön ráfele. Hát igy ment a gazdálkodás. (Hol adták el? A faluban más gazdáknak?) Hát nem, a vásáron. (Melyik vásárra jártak,) Hát ugyi mán mi ide jártunk Gyarmatra. Azelőtt meg, mig megvolt Tiszaujlak, addig oda jártunk. Amikor meg lezárták a határt, akkor Gyarmatra jártunk. Elmentünk előtte való nap. A jószágot ha ugy hajtottuk vagy vezettük, ökörszekérrel mentünk, előtte való nap elmentünk. Ha lószekérrel mentünk, akkor hajnalba mentünk. De legközelebb megint Fehérgyarmat volt. (Máshová nem is mentek el, más vásárba?) Dehogyis nem! Jártunk Jánkra is. Akkor majd jött a Kőccse Itt is volt Kőcsébe majd mán utóbb vásár. Minden hónapba egy-