Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(És a huga az mikor ment férjhez?) Lizi? Körülbelől harminc... háromban mehetett férjhez. (Kihez?) Fóri Gáborhoz. Nem, harmincötbe ment férjhez, akkor Guszti házasodott meg harmincháromban. Mert Béla harmincban született, Lenke harmincnégybe született, hát mán ő olyan éves, másfél éves kisjány lehetett, mikor Lizi férjhezment. (És mikor például a bátyja megházasodott, az különment?) Hát külön háztartást vezettek, de egy udvaron voltak otthon, édesanyámékkal. Mán Dezső, a kisebbik bátyám, az vele lakott, éde sanyámékkal. De Guszti, ők külön gazdálkodást. . . persze, hát ő mezőgazdasági munkát nem nagyon végzett. (A Dezső bátyja mesélte, hogy aztán külön is mentek, mert nem egyeztek...) Külön. Hát nem egyezett neki a felesége. Majd aztán édesanyámék segitettek, úgyhogy vettek aztán teleket. Ebbül a telekrészbül édesányámék kifizették az ő feleségének a testvérjét. (Miért kellett őt kifizetni?) Hát azért, mert a feleségének a testvérjeé, övé volt a telek. Az ment az édesanyjához lakni, igy aztán édesányámék meg neki kifizették áztat, Gusztiék meg aszt ugy mentek a feleségével. Igy aztán különment a család. (A négy testvér közül ki az, aki a legjobb módba került?) Hát mit mondjak? Hát én is, mikor idejöttem huszonkilencbe, hát itt is mán az én uram csak maga volt az öreg szülőkkel. Hát ugyi, ugy volt ezelőtt, hogy aki az öreg szülőkkel maradt, amig a szülők ugyi el nem haltak, hát csak valamennyi birtokot adtak a gyermekeknek, aztán amig éltek az öregek, addig dirigáltak, azoké volt minden. Hát igy aztán nekem is, mikor férjhez jöttem, nekem is adtak földet, a húgomnak is adtak, Gusztinak is adtak, de nem ugy, ami neki jutott volna, csak majd azután, mikor a szülők elhaltak. Itt is ugy volt, hogy minden testvére - mert az uramék is négyen voltak testvérek - hát minden gyermekeknek adtak, de azért mig éltek az öregek, azok rendelkeztek. . . (És maguk is olyan nagyban vitték az állattenyésztést, mint a Dezső bátyja?) Oóó, hát nagyba. Nyolc-kilenc darab marhánk volt. Úgyhogy volt olyankor, hogy négy ökör volt. Két ökörrel szántottam én, két tinóval meg az uram. (Ez elég ritka volt, hogy asszonyok is szántottak?) Bizony, aztán meg amig oda nem nőttek a gyerekek, én voltam a kaszás, ha arattunk. Én kaszáltam, az uram meg utánam felmarkolta, be is kötötte.