Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Fia: Erdélybe, mikor csinálták a nagy vasutat. . . Még Németországba is vótam. (Mennyi időre?) Egy fél évig. (Már mint nős ember?) Igen. Akkor aszt annyira lerongyolódtunk harminckilencre, hogy má szóval hát menni kellett valamerre. Mer hogy Béla is beteg volt, azt a kis fődeket is eladogattam, ugye, aszt nem vót mit tenni, elmentem Németországba. . . (Ki mondta ezt a lehetőséget, hogy lehet menni?) Jött a községbe. Level a biróhoz. Feleség: Hogy aki menne Németországba munkára, azt felveszik. De nem sokat, valamennyi keveset minden községbül. (Aztán hogy egyeztek meg, hogy ki menjen?) Feleség: Hát aki jobban rá vót utalva. Igen. Szóval hát nekem mondta a biró, hogy engemet, meg itt Gusztit, Fóri Gusztit, az vót a másik, meg három fejércseléd. (És ott milyen munkát kellett csinálni?) Ott is ilyen mezőgazdasági munka volt. Feleség: De nem hárman voltatok, voltak máshonnan is! Na igen, aztán mi kétezren mentünk, Szalkárul, már ott kétezer volt a transzport, annyira gyűlt. (És ott aztán széjjel lettek osztva, Németországban?) Igen, igen. (És milyen munkára?) Hát mikor odamentünk, cukorrépát kellett kapálni. Egy hód cukorrépát osztottak ki. Azt kellett megkapálni, nem egyszer, mer akkor még nem volt megkapálva egyszer se. Ugy osztán megkapáltuk. Azér könnyebben ment a kapálás is, mer azér ott már gépesitve volt. De azér nem húzatták meg. De nem ilyen kapával, mint itthon, hanem ilyen széles kis kapa volt, nagy hegyes volt, aztán valamilyen kis rúdra rá volt téve, oszt ment az már szaporán. (És hogy fizettek érte?) Hát ugy fizettek, hogy a kapáláson nem olyan nagyon sokat kerestünk, de ha órabérre dolgoztunk, két márka ötven pfenninget kerestünk. Egy nap. Tiz órát le kellett dolgozni nyárba is, meg még ősszel is. Hiába vót... úgyhogy már mondjuk októberbe, novemberbe ugy mentünk haza, hogy olyan csillag volt az égen, hogy csuda, de a cukorrépát akkor is vájni kellett. Reggel meg még mikor véradt meg, mikor kimentünk cukorrépát vájni. De olyan fagyos volt, hogy a kezünk nem állotta. Szaladgál-