Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Édesapja mikor született?) Az 1883-ban született. (Mondják, hogy maguk a földmüvelésben is kitűntek, az átlagosnál jobban gazdálkodtak...) Hát én nem tudom, én mester voltam, én sose mentem a határba, a bátyám dolgozott ott. Jól ment a sorsunk, mert ez szorgalmas család volt. (Min látszott az, hogy valakinek jól ment a sora? Jobban tudtak öltözködni, vagy...?) A gazdag ember tudott csak gazdálkodni, amit termelt abbul élt meg. (Mire költötték a jövedelmüket?) Főleg az öcsémre. (Nagy költség volt az iskoláztatása?) Nagy kőccség volt akkor. Csak egy példát mondok magának. Az öcsém elment. . . negyvenkettőbe ment el katonának, akkor még a katonák októberbe. . . az újoncok. És karácsonyra irta az öcsém, hogy hát - ő érettségizett fiu volt, ugy hivták akkor, hogy karpaszományos - extra ruhát köllött neki vásárolni. Tiszti ruhát. Hát apám eladta a két ökrét, még azt se tudom, mennyiért adta el, 550 pengő, annyiba került a ruha. De két ökör árába került bele. Ez a Tarpay, szegény ur volt, de azért csak ur volt, mert 600 hold földje volt, ez egyszerre két fiát tanittatta. Az már alig birta, mi még akkor is birtuk. Nem, hogy hej de, de nyugodtan, nem volt semmi akadálya. Futotta. Nem éltünk nagy lábon, egyszerűen csak. (Az öccse szivesen tanult?) Hát persze, jeles tanuló volt. A tanitó mondta apámnak, hogy a maga fia kiváló tanuló, de ugy is volt végig. Apám maga is nagyon okos ember volt. Olyan okos ember, mint apám, Milotán nem volt kettő. (És jöttek hozzá tanácsot kérni?) Jöttek sokan. (Mikor kértek tanácsot?) Mikor miben. Csak hat elemije volt. De állandóan minden este a könyvet bújta. (Milyen könyvet?) Jókai könyvet mind elolvasott. Apám nyolcvan évet élt, de már mikor alig birt menni, akkor is olvasott állandóan. A könyv volt a mindene neki. (A háború előtt ruhafélét hol vásároltak?) Hát ugye, akkor vásározták az árut a kereskedők. Ott vettünk mindig a vásáron.