Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Hová valósi szabók voltak, akik hozták a ruhákat?) Gyarmatrul, Szalkárul, vidéki városokbul. (Az építkezések szempontjából nem volt nagyon hátrányos a rossz közlekedési helyzet?) De rossz volt nagyon. Amig Újlak itt volt, öt kilométer hozzánk, addig nem volt baj. (Hogyan oldották meg?) Tengelyfuvaron mindent. (Azt is a gazda intézte...) Hát persze. (Követ honnan hoztak? Vagy azt nem használták?) Itt sódercementtel lehetett épitkezni. (Akkor még mindenki vályoggal építkezett?) Igen. Esetleg tiz éve építenek téglával. (És a tetőt mivel fedték?) Cseréppel vagy palával. (Azt honnan hozták?) Hát itt minálunk van cserépgyár. (És az termelt elegendőt?) Elegendőt, sőt még többet is, mint kellett volna. Az egész környék ide járt a zsindelyér, betonzsindelyér. Igen. (A gazdaságban hogy voltak fölszerelkezve?) Ekénk, boronánk volt, egyéb semmi. (A szekeret itt csináltatták a faluban?) Itt volt kerékgyártó, az csinálta. A kovács megvasalta. (És az ekét, boronát?) Azt vettük. (Vaseke volt?) Vaseke és vasborona volt. (Mikor vették?) Vettünk kétszer is ekét. Azt ki köll tiz évenként cserélni! (De nem volt mindenkinek vaseke, vasborona?!) Hát majdnem általánosságba. Kevés volt, akinek nem volt. (Drága dolog volt az?) Én nem is tudom megmondani magának, hogy milyen drága volt. Meg birtuk venni, na. (Nem volt olyan, hogy ne tudtak volna megvenni valamilyen szerszámot vagy ilyesmit?) Hát. . . én csak a magam családi dolgait tudom. Itt volt szegény, gazdag osztály. Ki hogy birta. (Édesanyja dolgozott a gazdaságban?) Az itthun volt. 0 soha nem volt mezei munkán. (A jószágot ő látta el?)