Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

akart leülni a kezem alá. Mer hát nekem nem volt se táskám, se semmim, csak a beretva meg a gép. A kezembe beletettem, meg a zsebembe. Aszt hát mikor hivatott, bementem, asztán leült, na, aszongya, kopaszra nyirjál engemet, aszongya. Lenyírtam kopaszra, akkor aszongya, beretválj meg. Megberetváltam, bepamacsoltam, bedörzsöltem a szakállát neki, mer erős szakálla volt, A kezemmel is, pamaccsal is, úgyhogy mikorára hozzáfogtam, egy pillanat alatt leberetváltam. Jöttek ki Pestrül hozzá tudom, egyszer, igy nyaralni, igy nyárba volt mán, aratáskor. Osztán azok voltak itt egy hétig. Oszt kelletett volna üket megberetválni valakinek. Mert azok pestiek, rá voltak szokva. Hát egyszer üzen egy reggel a cselédtül, hogy menjek be oszt vigyem a béretvát. Mer aszongya, van itt két rokonok, vagy ösmerősek volt nem tudom, rokona vót a, mert annak mindenfele volt rokonja. Nagy ágazat vót. Hát asztán bementem. Kijött a gangra, na, aszongya, itt van ez a borbély, ez megberetvál mind a kettőtöket. Hát azok csak néztek énrám: a zsebembül veszem kifele a beretvát, pamacsot, minden, hát nekem nem volt semmi táskám. Hát nem szoktam én járkálni táskával. Hanem csak eljöttek a házamhoz, aszt megnyírtam, megberetváltam, aszt már mentek is. Hát az egyik azt mondja, hogy hát maga hon tanulta? Mondom, én sehun. Mondom, rávitt a szegénység. Hogy muszáj voltam megtanulni beretválni meg nyirni. Akkor én nem ülök a maga keze alá. Aszongya neki Tarpay, egész bátran üjj le, én a felelősséget vállalom érted. Csak üjj le a keze alá. Hát nem azt mondom, jó beretvám volt, négy is, de kettő az olyan volt, hogy azt nem érezte, azt mindig ugy tartottam, hogy ha olyan ember kerül a faluba, annak is legyen értelme, hogy hát. . . ne panaszkodjon. Elvittem mind a két beretvát. Leült az egyik. Na én leülök, aszongya. Hát akkor majd utánad én is leülök azt mondja, aki nem akart leülni. Leült, bepamacsoltam, elkészétettem, minden elévettem a beretvát, megberetváltam. Mikor megberetváltam, felállott: kérem szépen, kész van. Tessék felállani. Felállott, aszongya a másiknak, oda fordult, Pesten az első üzletben se beretválnak különbül, mint ez az ember megberetvált. N°» ugy oszt leült az is. Azt is megberetváltam. Hát azt mondja, tényleg. Hát azt mondja, egy ember hogy tud ilyent, mikor nem tanulja eztet. Hát, mondom, tanulom, mert minden vasárnapra nekem tizenöt-husz embert meg kell nyirni, meg kell beretválni a faluba. Mondom, akkor gyakorolom. Na, azt mondja, nincs semmi baj. Meg is fizettek nekem jól, duplán, úgyhogy egy hónapig se kerestem annyit, annyi pénzt. Ugyi, hát úriemberek voltak. Na, ez osztán igy ment. Majd asztán mondom, mi-