Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

kor utkaparó lettem, azuta asztán nem kellett nekem ugyi segítség, mert a hivatalom, az állam ugyi, amit kértem, az segitett. (Ez elég ritka azért, hogy egy szegény ember ilyen jó foglalkozást tudjon találni. Vagy volt azért más is itt Milotán?) Nem volt itt senki. Borbély volt aztán már énutánam, mikor én bementem utkaparónak, hát sokallottam. Hát van itt egy unokatestvérem, az is megtanult. Fóri Józsi. Ott lakik a szövetkezet mellett. Na az is megtanult tőlem, az is aztán végezte. Még az most is végzi a nyirást meg a beretválást. (0 is ilyen szegényebb ember volt?) Az, csak neki nem volt családja, egyetlen egy gyermeke sem. Csak feleségestül voltak. Hát ugyi az könnyen éltek, nem volt púja, semmi se, még ma sincs nekijek. (A kilenc gyerekből mi lett?) Egyet kitanétottam, azt az egyet birtam kitanétani, az volt a szövetkezetnek a főkönyvelője. De hát az is szegény olyan volt az most Csecsén lakik, oda nősült - mint én voltam. Hogy én a szegénységen szerettem segéteni, még a mai napig is ugy vagyok, mert a faluba nincsen olyan, akinek én ne segétsem. Avvót a baja annak is, hogy nagyon lelkiismeretű volt. Osztán főkönyvelő volt, és Kóródon, meg itten Becsen volt egy tyukos, mán ugy értem, hogy tyukszedő, baromfifelvásárló volt. És hiánya volt. Aztán a fiam valahogy kisegítette, hát főkönyvelő, valahogy el tudta neki számolni, hogy azt az adósságér ne büntessék meg. Mert az is szegény ember volt. Elszámolta. Na, azt sikerült neki. Majd mikor azt kellett visszaadni a részvények után, meg a vásárlási könyv után kelletett neki visszafizetni a szövetkezetnek, mint máma is mán visszafizetik, hát nem vállalta az igazgatójátul, hogy megcsinálja, mert azt mondta, hogy hát nincs rá fedzet. Összevesztek az igazgatóval, akivel volt és az kitette. Igaz, hogy zsidó volt a vezetője. Az megharagudott rá, és kitette. Felkért egy másik izét, hogy mondjon ellene mindent, amit. . . a fiam ellen, hát azt kitették. Pedig az olyan számadó fiu volt, hogy ma is azt mondják, hogy főbül hamarább kiszámolja, mint a gép. U egy pillára, olyan számotadó ember volt. Olyan ügyes fiu volt az izébe is, az iskolába. Hát aztán az megvan. A többi meg bent van a téeszcsébe. (Ez a fiu hol tanult?) Az minden iskolát kijárt izé... Sárospatakon. (A református iskolában?) Igen. Mikor már az iskolát, a tizenkét esztendőt letőtötte, a templomban volt az izé... vizsgájok. És kint voltak azok, akik vizsgázzák a púját, a tanárok meg mindenek. És az hagyta meg