Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Hát akkor esztendő rossz esztendő voLt. Volt egy öreg bácsi itt, epren kapáltunk, azt mondta, gazdaember volt pedig, azt mondja semmink nincs mit enni. Felmásztunk az eperfára, azt ugy ettünk. (Minden nap külön kiadta az embereknek a krumplit?) Amikor kellett nekijek. Nem adtam én ki nekik. Le se mentem velük a pincébe. És aztán amikor a buza kezdett megfele pirulni, elébb árpát kaszáltunk le. És az árpa megszáradt, elgépeltük az árpát, árpakenyér volt elébb. Ezt csinálta mindenki. Voltak rossz esztendők. (Volt még más munka, ahol a család munkaereje nem volt elég?) Hát más nem volt. Diót verni jöttek. (A tüzelőfát hogyan szerezték? Saját erdőrészből?) Volt nekem a tagomba egy akácos, füzesem volt, fát vágtunk ott, adtam nekijek is. Gallyat kaptak tülem. (Ugyanazok vágták a fát is?) Jöttek segiteni fát vágni nekem, és vittek gallyat maguknak. Volt elég. (Az ilyen munkákban, mint a favágás, maga is résztvett?) Hogyne, mindenütt ott voltam. Ha kaszálni mentünk is, nem hogy most mentek kaszálni, mindig vélek voltam. (Azért, mert ugy jobban ment a munka?) Nem, csak vélek voltam mindig. Nem voltam én úriember, én parasztember voltam. (A nagyobb gazdák mind így voltak?) Mind ugy volt. Mind dolgozott. Na, a Tarpay az nem ment. Nem dolgozott, csak kint volt a munkásaival. Én kaszáltam, mindent csináltam. A búzaaratásnál is én voltam a kazalrakó mindig. (Az a legnehezebb része?) Ügyesnek kell lenni. Búzakazlat raktunk, mindig én raktam minden kazlat. (Ki tanította rá magát?) Engemet? Abba születtem. Apámnál. És meg kellett ott s zokni. (Zöldségfélével nem foglalkozott?) Csak a magam szükségére. (Eladásra nem?) Nem, soha. (Dohánnyal se?) Azzal se, volt egy esztendő benne, mikor volt, egyéves dohányszerződésem volt. Nem szerettem a dohánytermelést.