Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

hogy. . . akkor neki kétezer pengőt adtunk. Pedig az nagy pénz volt. (És visszament akkor?) Vissza, csak látogatóba jött haza. De nem élt vele. Minket megpumpolt, hogy ugy mondjam, de a pénz az Budapesten maradt a Nemzeti Bankba. Nem engedték ki. Ott ment tönkre a bankba. (A vetőmagot maguk állitották elő, vagy azt is vásárolták?) Nekünk kellett előállitani. (Nem is vásároltak soha?) Esetleg két esztendőn, emlékszem, hogy az állam adott valami bánkuti búzát. Cserére. (Az jobb volt?) Mit tudom én. . . annyibul volt jobb, hogy tán. . . jobban. . . eresztett. (Gépekkel mennyire volt fölszerelkezve?) Hát gépünk nem volt, aztán vettünk gépet kilencen társba, cséplőgépet. (Vetőgépet?) Az nem volt. Volt egy komám a szomszédba, annak a gépjével. (Ki volt az?) Nagy Bálint. (Bérbe adta?) Nem, csak úgy odaadta. Ingyen. Hát ugye, jó emberek voltunk, komák voltunk, nem fizetett senki. (Kinek volt még vetőgépe?) Volt itt többeknek. Volt itt a faluba vagy tiz gép. Ilyen tizenkét soros. (Aratógép?) Egy volt. Kondor Bélának. Keresztapám volt. (Ő is többeknek dolgozott vele?) Többeknek, akinek birta a jószágja húzni. Mert ő nem adott fogatot. (Mennyi földje volt Kondor Bélának?) Hát keresztapámnak volt sok földje, sajátja is, majd aztán vett a Fried tagjábul, ez aztán tönkre is vágta, mert beleugrott valami juhtartásba, és bizony arra nagyon ráfizetett. Nem volt takarmány. . . (És mi lett akkor?) Hát bank, bank, bank. . . (És elment arra a földje?) Hát elment akkor. . . Ráköltött egy csomót azon kivül, a saját pénzéből is, a földjéből is. . .