Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Igen. (Milyen árak voltak akkor?) Például én magamrul beszélek, nekem volt olyan ökröm is, hogy tizenkét mázsa megvolt. Háromszáz-háromszázötven pengőért. (Ezen a pénzen mennyi földet lehetett volna venni?) Akkor? Hát attul függött, ki hogy volt.megszorul va. (Minden évben adott el állatot?) Majdnem minden évbe. (A fiatal állat az saját ellésből volt?) Vettünk. (Ugyanigy a vásárokon?) A vásárokon, meg itt a faluba is vettünk. Gazdáktul. Például vettünk legelőt Klein Andortul. (Mennyit?) Akkor mi vettünk négy holdat. Akkor huszonkilenc pengő volt egy mázsa buza, amikor megvettük. De mire oda került a sor, bizony csak nyolc pengő lett. (Mert feltörték aztán a legelőt?) Most már fel, fel van törve belőle. (Nem volt községi legelő?) Volt, csakhogy kevés vót. Ammeg eladó volt és megvásárolta a község. (És aztán abból bérelt maga?) Nem, azt megvettük. Hát bizony az nagyon visszavágott bennünköt. Huszonkilenc pengőrül mikor leesett a buza. Nagyon sok ember nyögte a bankot. (Maga is vett föl kölcsönt?) Én is, mondom, vettünk négy holdat, azt forgattam magam az ökörbül meg a tinóbul. Hogy kifizessük az adósságot. (Nem emlékszik mennyi kamat volt?) Hát amennyire a lélek vitte üket. Egyszer igy számoltak, másszor ugy számoltak, az ember nem tudott okos lenni belüle. Nagyon sok ember nyögött Milotán. (Volt olyan, aki tönkre is ment az adósságba?) Hát tönkre nem ment, mert ugye addig toszigatták, addig toszigatták, mig kitört a háború, hát sok ember aztán mégis megszabadult. (És maga mikorra fizette ki?) Mi kifizettük kilencszázharmincra. Még meg közbe volt nekem egy nővérem, az is kint volt Amerikába. Apám ott Amerikába kifizette. Majd hazajött harmincnyolcban a testvérem, hát akkor megint követelőzött, hogy hát igy, hát úgy, szóval látta,