Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Hiába házasodnak, nem ér az semmit. . . (Ebből a faluból nem mentek el?) Hát nem nagyon. Megtalálja a maga számitását a nép, a megélhetősége megvan. . . (Idegen embert, nem rokont, mihez kellett fogadni?) Hát mindig volt itt mesterember, aki megcsinálja, például a házépités. . . Segitség meg mindig volt, amennyi kellett. . . (Honnan?) Innen a faluból. De hát még kapálásba is mentek kölcsönkapálni. De én nem mentem, mert az úgy volt, hogy ha a kapálás szorult, akkor befogtam a lovamat, bevittem öt asszonyt Gyarmatra, jöttek érte kapálni. Nem fizettek, mi se fizettünk, csak kosztot adtunk. Könnyebben kialakult igy nekijek, mintha fogadtak volna fuvarost. (Gépjük nem volt?) Hát cséplőgép volt társba, kilencen voltunk. . . (Kinek jutott eszébe, hogy na most veszünk egy gépet?) Hát a legjobban még apám volt a szerzője, mert akkor igazán szépen volt búzánk, az udvarunkra huzattá be egy illető a gépet, övé volt a gép, a gépészre volt bizva, hogy sorra kit biztat, hogy menjen gépelni... Hát idejött Pongrácz Balázs, ki vagyok, mi vagyok, mire elindult volna a gép, elhuzatta az udvarunkról. Ezen aztán apám megharagudott, oszt beszélgették egymásnak, összedugták, és vettünk egy kis gépet. (Hol vették?) A gépet jelenleg itt vettük. Valakinek volt. Na, rendbehoztuk, aztán más esztendőn vettünk már uj gépet. . . (Hogy osztották be, hogy ki használja?) Hát elsőbe jöttek a gazdák sorba. . . Nem volt itt veszekedés. . . Nem volt érdemes veszekedni: ma te gépelsz, holnap amaz. . . (Gépész nem is volt?) De volt gépész is. (Azt ki fizette?) Ott kosztolt, ahol gépeltek. De mi fizettünk, még munkás is volt mellette, azt is. . . Eztet ugy tán harmincöt, harminchatban. . . Három gép volt ezzel együtt a faluban. A fiatalasszony apósának, hárman voltak, vagy négyen. . . (Nagyon drága volt?) Kifizette az magát. Részletre vettük. De egy évben bejött, amit mi vettünk. Nekünk, amikor megvettük, első esztendőn ki-