Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Korábban kellett annak lennie, nem?) Nem. Negyvenhétben adtam be az ökröt, ötvenbe szűnt meg ez a fürészgyár. Akkor alakult a csoport, akkor vették lefele aztán a földeket is... Államosítottak akkor már mindent. Akkor aztán eztet is elvette a pénzintézeti központ, irtuk oda a pénzintézeti központnak, azt az meg azt irta vissza, hogy nagymérvű vagyonhiány miatt nem tudják kifizetni. . . Az is nagy legény volt, mint az apja. Bevitték katonának, akkor huszár volt, a vagyonuk azoknak, hát már biztosan nem tudom megmondani, hogy mennyi vagyona lehetett, csak a legény ségével ellegénykedte. Majd megnősült, Becsre nősült, annak a feleségének az apjának megint nagy birtoka volt, na de annak aztán az apjának és a nagyanyámnak az anyja meghalt, és a nagyapám, a nagyanyám apja megnősült, a birtok ottmaradt, majd a nagyanyámnak az apja is meghalt, az meg fiatalasszonyképpen maradt, na aztán a földet odaadta, ugyi azt használták összevissza, azt se tudta, hogy mennyi van, a földet is elcsermálkodták tőle, amikor aztán nagyanyám örökölt volna, mert ők többen voltak testvérek, valami kevés, valami öt hold föld jutott. Na aztán összekerültek, az apámnak az apjának is volt vagy öt hold földje, ezek aztán nagyon jó életet éltek, kezdték betyárosan élni az életet: elment a vagyon. Az apám nagyapja eladogatta, zálogba adta a földet, abba az időbe még zálogba adták a föl det. . . A zálogot nem tudták kiváltani, ott maradt a föld. . . (És anyai ágon?) Az megint olyan volt, hogy annak megint nem adtak semmit. Majd tizenkilencbe, vagy hiíszba örökölt egy hold földet. Mert mikor apámhoz ment feleségül, ki akarták tagadni, hogy hát nem kap semmit. Akkor még könnyen kitagadták. . . Az elődjeik ezeknek gazdagok voltak, de már az unokái, azok nincstelenek voltak. (Az elején mondta, hogy amikor csempésztek a Tisza másik oldalára, akkor mézet is vittek. Voltak itt olyan emberek, akik méhészkedéssel foglalkoztak?) Nem. Azt hozták valahonnat. Úgy vettük. Például Becsen volt egy zsidó. Annak hozták. Mi meg Becsről hoztuk megint ide. Az már meg volt beszélve, hogy kellett a méz, tudták, hogy ekkor és ekkor érkezik a méz, aztán mi meg átvittük, anynyi volt. . . Aztán már nem birták kiváltani, eladták. Aztán, mikor már megint volt, akkor aztán. . . Nagyon sok család volt ilyen, hogy a