Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

elődök gazdagok voltak, később meg hát nincstelenek lettek. Ez még úgy nyolcszázhetventül, nyolcvantul kilencszáztizig volt. . . Tizennégyig. Mert tizennégyben állott meg aztán ezek a földvásárlások valamennyire, 14 után megint megkezdődtek ezek az adósságok, földvásárlások. Ez tartott 24-ig. Majd osztán 24-nél már zárult be, úgyhogy azután már, akkor már... Nem, 34-nél! Akkor záródott be, hogy már ne adják a földet, akkor már nem ért odáig, hogy na, eladja. De addig olyan nagyon szorult helyzetekbe voltak, ahol nagy család volt, sok gyerek volt. . . Ott ugye, hanem volt neki tartalék, vagy nem tudott jól gazdálkodni, nem tudott mit csinálni: el kellett adni egy darab földet. (Nincsenek itt olyan emberek, akiknek még a nagyapjuk gazdag ember volt, és az apja már szegényebb?) Dehogy nincsenek. Itt például a harmadik házban lakik egy Bakos Sándor nevü öregember. Annak az apját még ösmertem. Az apjának harminc hóid földje volt. Aztán húszig, huszonkettőig elment a 30 hold földje. Hát ugye a gyerekek, meg a szegénység, akkor csak kicsi billenés kellett abban az időszakban, hogy valaki belekerült egy kis adósságba, és az csak fokozódott tovább, tovább, és az csak elvitte a birtokát. Amelyiknek nagyobb családja volt, és nem a másik nagyobb családba nősült bele, hanem egy szegényebbe, aztán az ezzel is szegényebb lett. A szegénységnél fogva meg nem tudta magát forgatni, az már csak lefele süllyedt. Már ezt hallásból tudom, meg visszaemlékezve erre, hogy mi volt. . . (Es voltak olyanok is, akik fölfelé emelkedtek?) Hát itt volt a Béres, akit mondtam, meg egy másik Nyilas, Simonnak hivták, de azok már meghaltak, az úgy került be, és volt neki itt 60 hold földje. (Honnan került be?) Ki tudja. Valami cigányfajta volt. Volt egy másik kisfalusi volt, bekerült a mi Nyilas rokonságunkba, az is, mint cseléd jött ide, vagy arató, vagy cseléd. . . Az is, az iparkodásán keresztül. . . Meg Varga Jóska, akit mondtam megint, az is, mint szolgalegény volt annál az embernél, akinek a lányát elvette, úgy került bele abba a családba. . . Aztán vásároltak földet. . . Aztán ez a Barta Guszti szintén megint. . . Az igaz, hogy gazdagabb volt, de az öröklésen kivül inkább szegényedett, ez is vagy három vagy öt hold földdel kezdte a gazdaságát. Egy másik megint Csekéből jött ide lányért, megint, mint szolgalegény, azt az is itt meggazdagodott. Lett neki 30 hold földje. De már nem él belőlük csak az unokájuk. (Olyan nincs, aki helybéli volt és úgy emelkedett fel a szegénysorból?) 188