Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Ott hagytuk abba az előbb, hogy hogyan lett az, hogy a gyerekeiből ilyen különböző foglalkozásúak lettek. ) Hát igy, ahogy mondom, a tanuláson keresztül. (Hogyan választották pont ezeket a szakmákat?) Ez már ugyi a tanuláson keresztül, az első, amék, mondom Tunyogmatolcson van, az Kallóban tanult. Na de már az egyetemre, oda nem volt lehetőség, hogy még oda is menjen. Hát aztán ő igy levelező uton végezte el a tanári főiskolát Egerben. Borzasztó volt, mert az utazás nagyon nehéz volt még abba az időszakba! A másik lányom az meg hát Szálkán tanult, és hát ott aztán ösmertették velük, hogy hát hova lehet menni, ő meg eztet látta legjobbnak, és ő aztán igy jelentkezett Kecskemétre. Felsőfokú technikumba. Onnan osztán ugyi, patronálta tán az iskola, vagy hogy, osztán igy ment Kiskunmajsára, oda a gyárba. Szerződéses alapon. Na ez a harmadik hát a szövetkezetnél, hogy én a szövetkezet alakulásánál is ott voltam, benne voltam, vezetőségi tag, hát ez már aztán ilyen kereskedelmi iskolára járt itt, Gyarmaton, na, azt mondom, akkor már ennek ide kell eljönni. Nem sikerült neki a felvétel, mert jelentkezett volna tovább, kereskedelmi iskolára Debrecenbe, na mondom, akkor itt leszel. Egyesült itt a szövetkezetek, lett a központ. Kölesébe, aztán ott kezdte. Ott volt a központ, odament hát az irodára, az AFESZ-hez. (És van még egy, akit tetszett mondani, hogy tanár...) Az mostan van iskolán, Katonai Főiskolán. Az meg ezt a pályát választotta. Hát mit mondjak rá. Én azt mondtam neki: én fiam, nem szeretem, de hát ha ott volt kedve, hát legyen ott. Nyíregyházára jelentkezett, a matematika valamire, de neki se sikerült. Debrecenbe, hanem aztán onnan ide utalták, Nyíregyházára, a főiskolára. A tanárképző főiskolára. Mer ott, mondom, oda nem vették föl, az egyetemre. . . Azt nem tudom, hogy itt most már milyen szakra. . . De nincs belenyugodva, mert még mindig odamenne. Még csak elsős. . . Hogy sikerül-e neki, vagy nem, hát... Már nemigen, mert félév már eltölt... Mert katonának el kellett mennie, ott is azt mondták, hogy hát próbálja meg, hogy hátha. . . Mer hát azért azt is mondják, hogy ösmeretség kéne, protekció! A görcs fogja meg ezt a világot! Én azt hittem, hogy a kommunizmust majd úgy csinálják, hogy ne legyen protekció! De minden azzal megy! Mert az a lányom, a legelső, mondom Kallóba tanult, ott nem kellett semmi sem, mert felvették rögtön a kollégiumba. A második szintén, Szálkán volt, nem akarták felvenni a kollégiumba, osztán elmentünk oda, a kollégium igazgatót kerestük, aztán jött egy asszony, olyan