Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Na én aztán, amit nem vittek föl a partra, csak lelökték, áztat én azt belehajigáltam a hajóba vissza, aztán akkor a hajóval visszahoztam. A többi az ottmaradt. Mikor általjöttem, hát lütt az énrám, mig jöttem a vizén keresztül is, de mikor aztán kihúztam a csónakot a porondra, akkor mérgemben felkaptam egy zsákkal, fél mázsa búza volt csak egy zsákba, felkaptam, azt mutattam neki, na, mondom, kéne? Akkor odasózott, odalütt. Na, akkor aztán nem mutattam neki tovább, na igy azt ezek után aztán a finánccal aztán átbeszélgettünk, aztán az is tudott egy kicsit magyarul, hát aztán mondta, hogy nem kell félni, hanem hát menjünk által. Mondom, jó, hogy elfognál! Csak annyira, hogy egyszer aztán csetfalviakkal aztán egy este általmentünk, aztán odajött a finánc. Na akkor ott elbeszélgettünk, na aztán jóba lettünk, nem bántott bennünket, na, holnap este is jöjjünk, aztán tanálkozunk itt. Na azt másik este vittünk neki bort, a tiszaszélen ott iszogattunk, akkor azt megmagyarázta, hogy nem fognák ők el mindig, de nekijük is muszáj fogni, mert hát ha nem fognak, akkor baj. Hát aztán úgy szervezetten ment a csempészés, hogy hát már tudták a túlfelüliek is, hogy na most fognak a fináncok. A csehek. Hát mi is már akkor úgy rendeztük, hogy na, eztet elfogják, azt akkor vége. De másik este már dupláját vittük, azt áztat már nem fogták el. (Valamit kellett nekik is fizetni, gondolom. ) Nem kellett. Csak igy a barátság igy avval a borral kezdődött, úgy aztán ők azt mondták, nekijek nem kell,, csak. . . de muszáj nekijek fogni, mert mindenhol fogták elfelé, hát nekik is muszáj valamit mutatni. Mint mostan a rendőrségnek. A biciklin nincsen lámpa, hát feljelentik, azt fizessen. Hát valamit csinálni kell nekijek is. (Ebben az időben tehát a terményeket saját maguk használták fel.) A szegényebbjei, a kisebb gazdák felhasználták, a nagyobb gazdák azok meg a szegénységnek adták el, mer hát mondom, oda jártam dolgozgatni, nem csak én, hanem mondom, ötven százaléka majdnem a községnek. (És természetben kapták. . . ) És meg kellett hogy vásárolja, megvettük a búzát, itt ami a faluba termett, nagyon kevés ment ki abban az időben buza innet a faluból, megveszegették a szegények. (Az a két nagybátyja gyermektelen volt, vagy azoknak is lettek gyerekeik?) Hogyne, azoknak is volt gyerekük. Hát azok is megvagynak, hát itt vágynak a faluba.