Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Hát ez mindig csak igy. Mer itt csak annyi munkát lehetett tudni, hogy na ez meglesz az év közepi táján, az a kis részaratás, meg a részcséplés. Erre számoltunk előre. De hogy egyébkor hogy, mikor, milyen munka, pénzkereset, volt úgy hogy vót bővebb pénzkereset, nem úgy mondom, hogy mán nagyon-bű kereset, hanem büvebben munka, állandósabb munka, hát hogy bizony, nem nagyon akadt-fele munka. Vagy ha akadt is, jóformába dallásér. De itt csak úgy tudtunk a vizügynél, a vizügynél volt munka, ott állandó munka. Meg ott egyenletes is vót a fizetés. Akkor még nem órabérre fizettek, napfeljöttül naplementig, mittudom, úgy emlékszem, hogy abba a harminc-negyven közötti időszakba csak fix fizetés volt. Ha jól emlékszek, másfél forint volt egy napra. Nem úgy mint máma, hogy jó órabért, mindent megadnak. Nekünk nem adtak semmit. És aki napfeljöttre nem érkezett meg oda, ahon össze kellett tömörülnünk, hogy na elosztottak a munkára, hát akkor azt mondta a vizmester, maga forduljon vissza, pihenjen még otthon. Értem? Hogy esetleg má sorba voltunk állva, de emmég akkor jött odafelé, csak ennyit késett, beállhatott volna oda, még a sor végire ni. De már nem pászolt, ilyen ember vót a vizmester. Vagy pediglen annyira leselkedett az ember után, hogy aki megállott, a lapátnyelet egy picit fogta, azt nem dógozott vele, meglátta, nem mondott az akkor semmit, hogy minek áll maga. Hanem má másnap reggel hiába idejébe megérkezett, azt má megjegyezte előtte való nap, maga mennyen haza, pihennye ki magát. Ilyen volt akkor a napszámolás, a pénzkereset. Nagyon a sarkunkra kellett állani, hogy ki ne lökjenek, habár nem nagyon vót megfizetve. De mégis vót, valami jött a házhoz. (És sokkal több ember jelentkezett mindig, mint amennyi kellett?) Hát annak idejébe ami vót itt szegénység, még akinek vót az az egy-két hold földje, az is rá volt utalva, még akinek három hold vót is, arra a napszámolásra, mer abbul a három-négy hold földbül nem vót megélhetése. Még az is ment. Csak az ugye többször kimaradt, mer a maga kis földjén ugye kellett művelni. Mi, akik csak a részes aratáshoz voltunk szokva, meg a gépeléshöz, mentünk, mig csak kifele nem kellett állni. Esetleg egy pár nappal előbb. Ha volt munka, de nem minden esztendőbe vót.