Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Már igy férfiruhát? Hát ugyi, mi a szegények nem csináltattunk. Hanem botba vettük. Mondjuk mig Tiszaujlakra lehetett járni, volt kirakodó vásár, és a szabómesterek sátor alatt ott árulták, mint most is van itt helyenként. Mikor onnét megcsökkentünk, hogy oda nem mehettünk, csak Fehérgyarmaton tudtuk ezt beszerezni. {Milyen gyakran voltak ezek a vásárok Tiszaujlakon?) Minden héten. Hétfőn. (Gyarmaton is hetente volt?) Ott is hetente volt. (Minek mondták ezt, piacnak, vagy vásárnak?) Ez hetivásár volt, hetipiac, igy mondták. Vót azt közbe Tiszaujlakon is, egy hónapba egyszer nagy vásár. Ugyanigy Fehérgyarmaton is, havonta egyszer vót nagyvásár. (Miben különbözött a nagy vásár a hetipiactól?) Hát nagyobb választék vót. De olcsóbb nem volt. (És miből volt nagyobb választék, ruhaféléből?) Ruhaféléből, persze. (Es olyankor messzebb vidékről is jöttek ide?) Persze hogy jöttek, hogyne, jöttek már debreceniek is le, meg mit tudom én, hova valók. Hetivásárra csak a helybeli szabók, ezek árusitottak. Esetleg Szalkárul ha jött le Gyarmatra. (Itt nem volt szabó?) Szabómester sose vót. Csizmadia az vót, lábbelikészitő. (Ott csináltattak?) Ott csináltattunk annál. De azért vásárba vettük jobban, mert ott valamivel ócsóbb volt, mint itt a helybeli mester amennyiért csinálta. (És a helybeli mester miből élt?) Hát azért volt annak is munkája, ide tessék hallgatni. Ezek a falusi nagygazdák, ezek tudtak mibül fizetni, ha ennek idején két-három forinttal drágábban csinált egy pár lábbelit, cipőrü nem volt akkor szó. A nőknek csak, de férfi nem járt cipőbe, csak csizmába. Két-három forinttal drágábban csinálta a helybeli suszter, az nem ment el érte Gyarmatra. Megcsináltatta itt. Meg azt tatrakolásbul élt, fódozásbul. (A foltozásért pénzbe kellett fizetni?) Pénzbe, pénzbe. (Azt azonnal ki kellett fizetni?) Azt azonnal ki kellett fizetni. (És hogyan jártak el ezekre a piacokra, vásárokra?) Gyalog. (Gyarmatra is?)