Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Gyarmatra is. Az én elhunyt feleségem szegény, mikor már aztán ő vette által a gazdasszonkodást, az anyám, mán ugyi le is öregedett, harminchatba meg is hótt, egy esztendőbe, megszámoltuk, feljegyeztük, huszonötször volt Fehérgyarmatra, háromszor abba az esztendőbe pedig Mátészalkára. Gyalog még Mátészalkára is. Mert még akkor annak idejébe Fehérgyarmatrul nem járt Szálkán a vonat. (Es Mátészalkára milyen dologba kellett bemenni?) Milyen dologba? Árulni. Víszonnemüt. Felpakolt a hátára egy jó tarisznya batyut, elment véle Szálkára. Ott egy pár forinttal többet kapott azért, méterre adták a szél vásznat, vagy pedig törülközokendőt vagy abroszt, de leginkább szálba vitték a vásznat. Hát ott valamivel többet kapott méteriér, mint Fehérgyarmaton. És ő nyakába vette azt a nagy utat, azért a pár forintér. (És Milotán minden asszony csinálta ezt?) Tán kivételesen minden asszony is. Kevés vót, aki ezzel nem foglalkozott. Mert még aki nem is tudta a kendert megtermelni a maga fődjébe, úgy is volt - az én feleségem is csinált olyat, meg csináltunk, pedig magunknak is volt kender, - hogy az a nagygazda vetett jó nagy táblát, aszt harmadába kinyüttük. Azt el kellett áztatni állóvizekbe, vagy a Tiszán is, olyan lángos helyen, azt kimosni, a gazda hazahozta, otthon az ü udvarán addig teregetni, mig az meg nem száradt, akkor eltörni, és a harmadik, mer ugye fejbe csinálták, mikor már el volt törve, úgy mondták, hogy a harmadik fu szöszér. Nagy munkát tett rá, de muszáj volt kapaszkodni, mert a ruházat a szegény emberre ebbül állott ki. És belőlünk kitőtt, hogy csinájjuk. De pénz nem volt, hogy adjuk érte, a ruházatér. (És honnan volt meg a felszerelés a szövéshez?) Hát az megvót. Ez minden háznál megvót. (Az édesanyjáé volt még?) Ez fiúru fiúra, úgy marad az ilyesmi, esztováta, úgy neveztük. (De azért csak újat is k^ll venni, mert ha több gyerek is van egy családba. . . ) Sorba egymás után beosztva. Nem vót minden háznál ez se. Hanem hát ha vót két lánya, vagy három is, eltávozott mán a háztul, hát rá várt, mig az anyósom megszűtt, majd a másik kettő és sorba mind megszútt rajta. Úgyhogy március utójára mán végzett mindenki a szüvéssel. Mer belefogtak, mán még január utóján a szüvésbe, aki elébb megfont, kimosta a fonalát. Sok munkával járt ez a vászonmunka.