Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

beléptem én is a pártba. Mert nekem addig is az az elvem volt. Hát osztán benne voltam három hónapig. Hát egy alkalomkor én nem is voltam itt - a tanácsházán gyűlés volt igy, választottak kilenc tagból álló bizottsági tagot a falunak különböző részeirül is elosztva, én is beleestem, még akkor ott laktam lent a kisutcán. Méghozzá engemet választottak be elnökének annak a kilenc tagu bizottságnak. Hát a pártelnökünknek mondták onnan fentebbrül, a level úgy tartott, azt tartalmazta, hogy a párttagság figyeljen, mert ezek a nagygazdák még akkor munkálkodtak a birtokukba, hogy mit hallunk, hogy rágalmazzák bántják a pártot. Szóval nekünk, ennek a kilenc tagbul álló bizottságnak, meg a többi kommunistáknak is hát ugyi figyelmesnek kellett lenni. Na de viszont, volt egy pénteken - mintha az este lett volna - gyűlés ott a tanács irodán, másnap is, szombat este, a pártelnökünk behivatott oda, magánál, a lakására. Ezt a kilenc tagbul álló bizottságot. És eléadta, hogy ő kapott egy rendeletet, a pártbizottságtól Gyarmatról, hogy ezt és ezt, ezt a négy embert, mi megirjuk a jegyzőkönyvet és küldjük be. Ezt mán három napon belül fel is akasztják. Lehet, hogy a pártbizottságon még akkor nem is ismerték ezt a négy embert. Na de. Hát az értesítést, ami onnét jött, én is elolvastam, mert ahogy előadta, igy a pártelnökünk, hogy ő ezt kapta, add csak ide, hadd olvassam el. Elolvastam, hát az nem azt tartalmazta. Figyeljétek ezt a népeket, aki ilyen népellenes. És ha észrevesszük, hogy rendellenességet csinálnak, akkor jelentsük. Hanem ü egyszerre, hogy vegyünk ruluk jegyzőkönyvet, küldjük át. Én voltam az elnöke, magam voltam a kilencedik. A többi mind aláírta. Hát őszintén mondom, mán régen volt, nem érdemlik, hogy lebutáztam, de mind olyan buta, vakmerő emberek voltak, de hát magamfajta szegénysorbul volt ez összeszedve, volt benne még Írástudatlan is, hó, de igen, vigyék elfelé, akasszák felfele. Hát én meggondoltam, én itt a faluba születtem, én tovább is itt akarok élni, még csak kezdeti a nyomorúságnak, mire megyén még ki tovább, még negyvenötbe nem tudtuk, hogy ide fejlődünk, hát én meggondoltam akkor is a dolgot, hiába gyűlöltem a nagygazdákat. Hát én azt mondtam, de előre is megmondtam, mikor a jegyzőkönyv Írásához fogtak, hogy emberek, gondoljuk meg csak, felolvastam hangosan előttük azt, ami a párttul lejött, Gyarmatról. De Jóska csak azt mondta, ezeket meg kell öletni, akasszák föl, már vigyék is elfelé. Én meg azt a jegyzőkönyvet nem irtam alá, igy megsemmisült a jegyzőkönyv. (Milyen ember volt ez a Kondor, hát ő jehovista volt?)