Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Osztán ő csak ott ült, meg a társa, az a pótcsendőr, másik két pótcsendőr pedig, szóval szabadidejük vót adva, azok is ott mulattak a többivel együtt a mulatságba. Azt hítta oda, azt attul izent a bandának, hogy méket húzzák most rá. Közbe ott a literes üveg - szolgálatba vót - kezébe vót azt ivott. Hát én is mint rendező hát ott állottam a banda előtt. Láttam, hogy ő parancsolgatott idő közben. Egyszer aztán - jó darabig, el is tőtt, több mint a fél óra - mondom én is, mint rendező vótam, hát ott lett vóna az ideje, hogy má húzza rá a banda, hogy a táncot hadd folytassa a fiatalság. Hát azt kérdettem ettül, aki parancsolgatott, de nem ő magának parancsolt, hanem a törzs úrnak adta oda a parancsát a muzsikának, na, mondom, parancsol még többet a törzs úr? Nem má, azt mondja. Hát én meg azt mondom a bandának, na, mondom, húzzátok rá akkor most már. Rendes táncot. Persze mán nekem, akinek udvaroltam, a kezemen volt, felvettem, azt odamentem, na most mán húzzátok. Erre a törzs úr kijött onnét hozzám, a segédcsendőrrel együtt: mit akar maga? Mondom, hát én nem akarok semmit. Mit garaboncáskodik? Mondom, itt semmi garboncáskodás nincs. Én, mondom, Zoltántól megkérdeztem, - mert annak hittak azt a pótcsendőrt, aki mint szabadidőbe volt, mulatott - mondom, parancsol még tovább a törzs úr? Ő azt felelte, hogy nem. Az idő pedig, mondom, már lejárt, mindjárt egy órája lesz, hogy a banda pihen, itt az idő, hogy húzza rá. Erre azt mondja, én takarodjak ki a bálterembül. Mondom, én nem takarodok. Én semmi rendellenességet nem követtem el, mondom, hát én nem megyek. De takarodjak. Mondom, én nem takarodok. Nekem itt a helyem, mert én mint rendezője vagyok ennek a bálnak. Erre bizony kétoldalrul két szép pofont lenyomott nekem. Akkor azt mondta a pótcsendőrnek, adj neki. Az megint két oldalrul kétkét pofont adott. Nem mentem ki, igaz, a lánytestvérem, az kituszkolt, menjek ki, majd többet kapok. Hát kimentem, azt viszszamentem. Ekkor, mikor ezt megtették, elment a törzs úr. Szolgálatba jó részegen. Hát én aztán másnap feljelentést csináltam. Kijöttek Debrecenbül a kerületi csendőrparancsnokságtői, letették a törzs urat. Majd még itt lakott valameddig a falunkban egy bérelt házba, azaz hát addig is abba lakott, mig szolgálatot tartott itt. Majd aztán sikerült egy keveset visszaadnom neki. Kinn a mezőségen. Hát nem úgy sikerült, ahogy én szerettem volna. Iszákos, részeges ember volt, nem volt pénze tűzifára, hanem kimentek egy kis lombot szedegetni, úgy hordta be a tűzifát. Hát ott tanálkoztam véle. Hát ott osztán egy pár pofont adtam neki én is. De többet akartam. De észrevettem, hogy közeledik valaki