Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

engedték. Ha javult a helyzete a népnek egy kicsit, akkor jobban tartottak bálokat is. (Ezek a bálok az egész falunak voltak? Éppúgy ott volt a nagygazda is, mint a szegény?) Ez igen. Ott mindenkinek alkalmi bál volt. Aki befizette azt a belépődijat, mulathatott estétől reggelig. Azért a belépődijért. (Kik rendezték a bálákat?) összeállott négy-öt fiatalember és az folyamodott kérvényér a járáshoz. Beküdte azt a kérvényt, megírta valaki, közülük, vagy valakivel megíratták, és akkor azt beküldték, vagy bevitte gyalogszerrel valamék, mert busz akkor még nem járt, osz ott engedélyezték. Ennyi órátul ennyi óráig van engedélyezve, akkor azt az a négy-öt fiatal aki ebbe beleindulózkodott, az fogadta meg a bandát, ami aztán begyült a táncmulatságon, abbul fizette a bandát, egyéb kőtséget, ami meg került, nem vót megosztozni való aztán valami kulturált célra való jusson belőle. Mer ugyi még a muzsikást, hogy megfogadták, hát annak még egy kis italt is veszegettek, meg hát akinek a keze rajta kerül valaminek, ugye hát az abbul élvez is. Az a négy-öt fiú, aki ezt indítványozta, meg majd annak idején, mikor a bál megkezdődött, hát odaültettek egy embert pénztárosnak, egy másikat ellenőrnek, hát azoknak is ital kellett érte, nem fizetés. Hát elment a jövedelem. Velem történt egy eset, hogy megpofoztak a csendőrök. Sosem voltam bálrendező, akkor vótam, én is belefogtam. Harmadmagammal. De én sose is állítottam a banda elibe egy jánynyal sem, hogy én ráhuzattam volna, vagy jány nélkül is én parancsolgattam volna a bandának, hogy ezt húzd. Hát akkor ugy volt, hogy akkor itt helybe volt a csendőr-őrs Milota községben. Akkor az első feleségemnek udvaroltam. Huszonkettőbe, úgy októberébe formán volt az a táncmulatság. Hát majd éjfélkor itt az volt a szokás tizenkét órakor, hogy a banda, úgy szokták mondani, hogy lefújt. Hogy egy kis pihenőidő, egy fél óra volt a bandának adva. A legények elmentek a korcsmára, vagy csak ott a táncterem közepin körbeállottak, danolásztak. Hát olyan cstírbe volt a táncmulatság, a banda igy egy csűfiókba, oda volt behelyezve, a másik csüfiába pedig ott, aki szolgálatba volt ott, egy csendőr törzsőrmester, egy pótcsendőrrel együtt, mer akkor annak idejébe katonákból pótcsendőrt adtak melléjek, mert kevés volt a csendőrlétszám. Hát avval együtt oda leültek. Neki nem szabad lett vón oda le se ülni, oszt huzattá a bandával a rostokidő alatt. Mert igy mondták, a rostok az a pihenőidő.