Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Út a tejeskocsisságig

lejtezett öltözetet sikerült szereznem, s ebben indulhattam haza. Itthon még sokáig orvosi ellenőrzés alatt állottam, s a láz még sokszor kirázott, szinte reszketett bele minden tagom, minden belsőrészem. Lassan azonban javult az állapotom és 1918 karácsonya után munkába is állhattam. Elfoglaltam a több, mint három évvel ezelőtt elhagyott munkahelyemet: béres lettem. Hamarosan elhatároztam, hogy megnősülök. 1919 húsvét vasárnapján csendben, a családi körben tartottam meg esküvőmet Tájmel Erzsébettel, kinek szülei szintén itt, a majorban cselédeskedtek. Nem sokáig örülhettem a családi életünknek, mert a nyár végén, amikor a kommunizmus megbukott, behivtak katonának, s határ s zolgálatot láttam el, kilenc hónapig. Közben megszületett első gyermekünk, az ILON, ki most Horváth János ács felesége. Sopronban élnek. MANCI 1920-ban született. Németh József MÁV kocsirendező vette el feleségül, Sopronban dolgoznak. PISTA 1925-ös születésű.. Sopronba került szintén, ahol asztalosként dolgozik a Pamutiparnál. Felesége ennek a gyárnak óvodájában szakácsnő. FERI 1927-es, de ő öt éves korában meghalt. Ennek körülményeiről a későbbiekben szólok. A következő gyermekünk a BÖZSI, kinek születése után feleségem sokáig élet-halál között lebegett, majdnem elvérzett. Sokáig kezeltettem orvosokkal, mig újra felépült. Ez történt 1931-ben. A kislányunk sem élt sokáig, mert két hónapos korában meghalt a gyenge táplálkozás miatt. Az utolsó gyermekünk FERI, aki 1936-ban született. Gondolkodtunk sokáig a feleségemmel, milyen nevet is adjunk. Végül a meghalt kisfiunk emlékére, akit nagyon szerettünk, Feri nevet választottuk. Az iskola elvégzése után kovácsmesterséget tanulta ki, s jelenleg a helyi Lenin TSz-ben dolgozik mesterségében. O a kovácsműhely vezetője. Négy gyermekünk közül egyik sem maradt velünk. FERI ugyan a faluban épitett saját házat az apósával együtt, s velük él. ILON lányom fiával élek együtt, akit kicsi korától kezdve neveltünk. Feleségem 1956-ban rákban meghalt, azóta Jancsi felesége gondoz. Családi életemnek legszomorúbb napjait 1931-ben éltem át. Még ma is megráz ennek a gondolata, amikor felidézem. 1931. szeptember 23-án az erdő alatt rozsot vetettem társaimmal, s mivel messzebb dolgoztunk a falutól, az asszonyok hozták utánunk az ebédet. Az ebéd elfogyasztása után Imre öcsém