Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Út a tejeskocsisságig

felesége és a velük közös konyhán élő Ágh Sándor leánya, a Mári, betértek az erdőbe, vargányázni. Nagyon sokat találtak és örömmel vitték haza. A mai Hunyadi utcában, - akkor Markovits utcának nevezték hivatalosan, de mi csak RÉSZEG -nek mondtuk, - állott egy uradalmi cselédház, amit az egész faluban csak NÁDASHÁZ -néven emlegették. Ebben öt család lakott, közöttük az én családom és Imre öcsémé. Ketten-ketten közös konyhán, egy család pedig külön lakott. A gombával hazatérő sógornőm és az Ágh Mari vacsorára gombapörköltet készitették, s ezzel fogadták a munkából éhesen hazatérő férfiakat. A két család tagjai is jóizüen fogyasztották, közöttük az én Feri fiamat is megkinálták. Lefeküdni készültünk, amikor az egész ház felbolygatott méhkashoz hasonlított. Jajgatás verte fel az est csöndjét. Az elkészített gombába gyilkos galóca is került, s ez megtette a hatását. Azonnal hívtuk az orvost, aki kilencet azonnal beutaltatott a szombathelyi kórházba, ötön pedig nem tudtak segíteni. Köztük volt az én fiam is. Másnap, szeptember 24-én öt halott feküdt kiterítve a Nádasházban, de a kórházba szállítottak közül is hárman meghaltak. Nyolc halott lett az áldozata a felelőtlen gombaszedésnek. Az ÁGH családtól meghaltak: MÁRI, az egyik gombaszedő 26 éves, SÁNDOR 19 éves; KARCSI, 8 éves és FERI, 4 éves. - Imre öcsém családjában: IMRE, a családfő, 30 éves, az apósa GACS István, 60 éves, s ennek leánya: ANNA, 10 éves korában, valamint az én FERI fiam, aki 4 évet élt. - A kórházba beszállított kilenc ember közül hatnak meg tudták menteni az életét. - Állatokat is megetettek a pörköltből, igy múlt ki a mi TISZA kutyánk és az ÁGH-ék macskája is. Utána hetekig nemcsak a faluban, de az egész országban beszéltek a "Büki gombamérgezésről", mert nem volt olyan újság, amelyik nem foglalkozott volna ezzel a megrendítő esettel. A nyolc halottat követelő nap: 1931. szeptember 24-e, a szedés után következő nap belevésődött családunk emlékezetébe. (A gombamérgezésről és áldozatairól Németh Jánosné, volt cselédasszony segített felidézni az eseményeket.) Még kicsinyek voltak az első gyermekeim, amikor ismét nagyon emlékezetes időszakot éltem át. A világháborút követő esztendőkben még nehezebb lett a sorsunk. A fizetésünket mindig lejjebb nyomták, igy még a legnagyobb beosztás mellett sem tudtunk kijönni a fizetésünkkel. Néhányan, a világháborút megjárt fiatalemberek, akik abban az időtáj ban alapítottunk csa-