Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

Lovaimmal öröm volt dolgozni. Egy nap alatt, ha nem jöttem haza ebédidőre, 3000 négyszögöl földet is meg tudtam velük szántani. A munkám sem aprózott széjjel, mert a birtok mindössze négy darabban feküdt. Igy, ha valahol elkezdtem egy munkát, ott több napig is dolgozhattam. Szállásomat az eddigiekkel nem is lehet összehasonlitani. Itt nem az istálló jutott részemre, hanem az istálló melletti kis szobában üthettem fel a tanyámat. A szükséges berendezéseket is megtaláltam: ágy, szekrény, mosdótál is rendelkezésemre állott. Télen pedig fűteni is lehetett, ehhez a tüzelőt megkaptam. A szekrényben tartottam a ruháimat, melyeknek a száma évről-évre emelkedett. Az ágyban a szalmazsákot lenvászon lepedővel takarták le, vánkosra tehettem le fejemet pihenésre, takaróként pedig paplant kaptam huzattal együtt. Az ágyneműt havonta kimosták az én ruháimmal. Itt igazán családtagnak éreztem magamat. Nem néztek le. Velük együtt étkeztem egy asztalnál, s annyit vehettem a tányéromra, amennyi jól esett. Közben gazdámhoz helyeztek el egy állami mént, melynek gondozását szintén én láttam el. A fedeztetés hónapjaiban: februártól márciusig mindennap le kellett jártatni, vagy lovagolva vagy szekérbe fogva. Ezen időszakban mezei munkát nem szabadott vele végeztetni. Utána aztán mindennap felhasználtuk a gazdaság munkájában. A fedeztetés idején részemre is jutott néhány pengő. A hozzánk felvezetett kancák után a gazdáik tiz pengőt fizettek a fedeztetésért, s ebből nekem egy pengőt adott a gazdám. A téli és a nyári holt szezonban - az utóbbi az aratás idején, - amikor nem lehetett kimenni a mezőre vagy nem volt sürgős a munka, csuvárzást végezhettem a helybeli molnárok részére. Szakonyban abban az időben négy malom is működött a község kertjei alatt folyó Repce folyón. Az itteni malmoknak elég nagy volt a körzetük, s messze vidékről hordták ide őrletni a gabonát. Ennek ellenére érthető volt, hogy a molnárok között versengés indult meg az őrletők megszerzéséért. Ezt úgy érték el legegyszerűbben, hogy a távoli községekből maguk a molnárok szállították el malmukba az őrletésre szánt gabonát, majd vissza is vitték a lisztet. Amikor megjelent a molnár kocsija valamelyik faluban, a ló oldalára kötött csengő jelezte megérkezését. Tehát ezt a molnárok által végzett fuvart nevezték csuvárzásnak. Némelyik molnárnak annyi volt az őrletnivalója a távoli községekben, hogy a saját fuvarjukkal nem győzték elszállítani a