Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

gabonát, ezért gazdákhoz fordultak segitségért. Igy vállaltunk mi is csuvárzást. Mázsánként egy pengőt adott a molnár a gazdámnak, melyből én a szállitott mennyiség után fizetett összeg 20 %-át kaptam meg. Szivesen vállaltam ezt a munkát, mert még az őröltetőktől is jutott néhány pengő. (A csuvárzás 1942-ben szűnt meg, amikor a háborús viszonyokra való tekintettel szabályozta az állam a kiőröltetés százalékát. Az akkor beállitott malomellenőrök sok visszaélést tapasztaltak, éppen a csuvárzással szállitott liszttel kapcsolatban, ezért hivatalosan betiltották ezt a fuvarozást. - Szerző megjegyzése. ) Bármilyen jó helynek is mondhattam Szakonyt, 1941. január 1-én kölcsönös megegyezéssel felmondtam gazdámnak. Katonaság, a bevonulás előtt állottam, igy gazdám nem mert tovább megtartani, mivel évközben nem kapott volna megfelelő szolgát. Ezt én is beláttam, mert valóban fenyegetett a katonai behivó. 1941. márciusában be is soroztak és beváltam katonának. Szerencsémre azonban ebben az évben nem vonultattak be, mert létszámfelettinek minősitettek. Nem akartam munka nélkül lézengeni, hazajöttem apám mellé, s gróf Szapáry Györgyné gazdaságában helyezkedtem el. Az intéző hamarosan észrevette, mennyire szeretem a lovakat, kocsisként alkalmazott. Legfiatalabb lettem a kocsisok között. Megfogtam itt is a munkát, nem riadtam vissza a nehézségektől sem. Jő erőben éreztem magamat, két ember helyett is tudtam volna dolgozni. Érdekes, itt az uradalomban nem kellett annyira hajtani , mint az egyéni gazdáknál. Kényelmesebben lehetett dolgozni. Az volt a lényeg, nem szabadott megállni, de hogy milyen a tempó, azzal nem nagyon törődtek. A bérem a régi helyemhez viszonyítva több mint a felére csökkent, s a mellékesek is elmaradtak. Háromnegyedes konvenciót kaptam, pedig éppenannyit dolgoztam legalább, mint az egész konvenciósok, ha nem többet. De hát a cselédeknél az volt a szokás, hogy nősülés előtt, ha nem volt családfenntartó, nem kaphatott egész konvenciót a legény A béremet teljes egészében apám vette fel, s ő rendelkezett vele. Most már elértem azt, hogy vasárnaponként egy pengő zsebpénzt kaptam tőle. Igy most bátrabban mehettem a legénytársaim közé, a kocsmába is betérhettünk, ha egy fröcscsöt megkívántunk. Néha moziba is elmehettem, hiszen került erre is a pengősből. Közben mindennap vártam a behivót, ezért nem is mozdultam el a Szapáry-birtokról. 1942. október elején megérkezett,