Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

a gombja vagy a golyója legközelebb került a lyukhoz, vagy sikerült beledobni, az kezdhette el a pöckölést. A hüvelykujjhoz hajlítottuk a mutatóujjunkat, majd ezt hirtelen kiegyenesítve meg kellett pöckölni a gombot vagy a golyót úgy, hogy ezek a lyukba kerüljenek. - Mikor nagyobbak lettünk, a koccanásos változatát játszottuk, mely szerint a pöckölt gomb vagy golyó csak úgy juthatott a lyukba, ha egy másik gombhoz vagy golyóhoz ért, koccant. Nagyon szerettünk karikázni. Az uradalmi kovácsműhelyből kaptunk régi, vásott keréksint, s ezt hajtottuk bottal. Kezdő korunkban ismétlődő ütésekkel kergettük magunk előtt a •karikát, a gyakorlottabbak pedig a botot a karika oldalához nyomva tolták előre. Télen, mikor nem mehettünk ki a szabadba, a konyhán vagy a szobában papircsákót, papirhajót s egyéb más játékot hajtogattunk újságból. Órákig eljátszottunk ezzel. Kedvelt időtöltésünk volt a bot fa rágás. Különféle mintákat véstünk bele a fába, s ezeket édesanyám tavasszal a virágok mellé állitotta. Mindig nagyon büszkélkedtünk ezekkel a virágkarókkal. Édesanyám a disznóölések idején húsfüstölést vállalt, az igy keresett pengőkből mindig több jutott az asztalunkra. A füstölésre hozott fürészporból nagy előszeretettel válogattuk ki a szögletes fadarabokat, melyekből várat építettünk. Ilyenkor a konyha úgy nézett ki, mint egy csatatér. A karácsonyt mindig nagy várakozás előzte meg. Anyám szalagáris tésztát készitett, s ebből szaggatta ki a különböző minták segítségével a lovaskatonát, tulipánt, halat, csillagot stb. alakokat, melyeket a karácsonyfára helyezett. A díszítéshez selyempapírból csinált hajtogatásokat, füzéreket. Ez az egyszerűség nagyon megragadott bennünket, s mindig úgy éreztem, minálunk van a legszebb karácsonyfa. A fa alatt nem sok ajándékot találtunk, de megvigasztalódtunk; hozzánk csak szegény Jézuska jár, - szokta mondani édesanyám. Legjobban örültünk egy zacskóban lévő csizma-alaku pici cukorkának, melyből mindannyiunknak jutott egy tasakkal. A karácsony előtti és utáni időszakot azért is nagyon vártuk, mert pénzhez jutottunk. Elmentünk lucázni, betlehemezni, karácsonyt köszönteni, korbácsolni, s mindig kaptunk egy-két fillért vagy gyümölcsöt: diót, almát és pá s lit. (A pásli gerezdekben megaszait alma, melyet az őszi hónapokban a kenyérsütés után szoktak elvégezni. )