Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

Labdánk csak akkor volt, amikor az uraktól "lekopott" teniszlabdákat kaptunk. Ekkor már falun, a majorban is divatba jött a futball, és sokszor játszottunk egymás ellen. Igaz, majd elfelejtettem, a karácsony körüli köszöntésekért kapott pénzt mindig át kellett adni édesapánknak. Ez nem a mienk volt, hanem a családé lett. Amikor idősebb lettem, a réten legeltettem társaimmal együtt. Az őrség közben legkedvesebb játékunk közé tartozott a taplózás. A legelő közelében található fűzfáról lefeszítettük a taplógombát, melyet késünkkel kifaragtunk, nagyjából kikerekítettünk. A játékot úgy kezdtük, készítettünk egy lyukat, s ezt kineveztük "vár"-nak. A gyermekeket két csoportra osztottuk, s az egyik csapat védte a "vár"-at, a másik pedig támadta. Hogy melyik legyen a védő, melyik a támadó, ezt úgy döntöttük el, hogy az ütőnek használt kb. egy méteres bot egyik végét mindkét csapat tagjai a lyukba helyezték; a kinevezett parancsnok "rajta" vezényszójára a bot végét ki kellett kapni a lyukból,s az a csapat lett a védő, amelyiknek valamelyik tagja utoljára hagyta bent a botját a lyukban. A támadóknak az volt a céljuk, hogy a lefaragott taplót a lyukba kergessék, a védők feladata pedig ennek megakadályozása. A győzelemig, tehát a tapló lyukba kerüléséig folyt a játék. Ekkor a védők lettek a támadók és fordítva. Sokszor vérremenő volt a küzdelem, a botok nemcsak a taplót, de még a lábat is eltalálták. Egész délutánunkat kitöltötte ez a játék, mely növelte edzetts egünket, bátorságunkat. Igen kedvelt időtöltésünkként szerepelt az ipiapac so s s ág . Kiolvasó mondókával választottunk magunk közül egy szunyót, aki az lett, akire a kiolvasó mondóka utolsó szótagja esett. Ez a szunyó egy fához, keritéshez vagy falhoz állt úgy, hogy befogta a szemét, elfordulva a társaitól, miközben a többiek elbújtak. Ezalatt a szunyó lassan számolt tízesével felfelé százig, mégpedig hangosan. Mikor a százhoz ért, elkiáltotta magát: Megyek! Aki tőlem 10 lépésnyire van, az a szunyó! Megyek! Ezután a társai keresésére indult. Ha valakit felfedezett és ráismert, visszaszaladt a kijelölt helyére, miközben háromszor ráütött a falra vagy a fára e szavakkal: Ipiapacs, egy, kettő, három (a felismert társa nevét mondja pl. Gerencsér Ildikó az árokban fekszik vagy a kapu sarkában áll. Tehát a búvóhelyét nevezi meg ! ). Akit legelőször leipiapacsolt , az lesz a szunyó a következő játékban, feltéve, ha a jelenlegi szunyót le nem ipiapa-