Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

fekhelyén pihent. Idejártak a szomszédasszonyok, akiknek meg­mutatta a mellén látható vágásokat, s tekintetem sokszor talál­kozott a szenvedő arcával. Az utolsó hónapjaiban pedig csonttá aszalódott az arca, s akkor éreztem meg legelőször gyermek­ésszel, hogy nem sokáig lesz nekem szerető édesanyám. Sajnos, jó volt a sejtésem. Mi nagyobbak már fel tud­tuk fogni, mit is jelentett nekünk az édesanya elvesztése. Ott álltunk a sirja körül, melybe egyúttal a nekünk járó szeretetet is beletemették. Halálával a családi tűzhely melege is kialudt számunkra. Hamarosan vándorbotot kellett ragadnom, miközben bőven nyilott alkalom arra, hogy az emberek szívtelenségét meg­ismerjem. Elénk, eleven gyermeknek tartott minden ismerősöm. Nem is engedtem magamat szita alá tenni, s mindig irányitója voltam társaimnak a játékokban. Igaz, nekem korán befejeződtek a játékos, gondtalan gyermekévek, de ezekre még most is élén­ken emlékszem. Szép volt ez az időszak, bárcsak pár évig tar­tott. Természetesnek találtuk, hogy az egész nyarat mezit­láb, meztéláb futkostuk végig, s jobb hijján a szederfá­kat mászkáltuk, ezeken legeltünk , mint a selyemhernyó. Alig vártuk, hogy megérjen a szeder, mert éhségünket csillapíthattuk vele. Anyám mégsem örült ennek, mert közben szakadt a nad­rág, az ing, s a sötét gyümölcs a testünket is jól bemaszatolta. Esténként külön elfoglaltságot jelentett anyám számára a lemos­datásunk az itatóvályúban, de közben örült, mert nem nyafogtunk a vacsoráért. Amikor pedig szerét ejthettük, a játékokról sem feled­keztünk meg. A nyári időszak legkedvesebb elfoglaltságát a bi­licke, a gombozás és a golyózás jelentette. A bilickót saját magunk faragtuk ki egy henger alakú fából úgy, hogy a két végét kihegyeztük. Az elkészített bilickót lehelyeztük a sima földre, majd a kezünkben lévő bottal a kihe­gyezett végére ütöttünk, mire a bilickó felpattant fél vagy egy méternyi magasságba, miközben a levegőben lévő bilickót meg kellett ütni. Az volt a cél, minél messzebbre kerüljön. Itt is­mét ráütöttünk az előbbi módon. Ha nem sikerült tovább ütni, akkor a másik folytatta a bilickózást. A végén az lett a győztes, aki a legnagyobb távolságra juttatta el a bilickót. A gombozáshoz és a golyózáshoz szükséges kellék volt a gomb és a golyó, valamint a sima területen készí­tett lyuk. Gombozáskor négy- öt lépésnyi távolságból dobni kel­lett a lyukra a gombot, mig a golyóval pedig guritottunk. Akinek

Next

/
Thumbnails
Contents