Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

Az anya halála körülményeiről a továbbiakban igy nyilatkozott az édesapa: "Ugy emlékszem, 1927. Ősze volt akkor. Éppen krumplit szedtünk Salköveskuton, a Szőlőskertnek nevezett düTőn, közel a faluhoz. Szekéren szállítottuk be a termést, mert abban az esztendőben igen sok krumpli termett. A jól megrakott szekér tetejére még tököt is raktunk, feleségem pedig a szekér után ballagott. Egyik zökkenőnél az egyik tök megindult, s pontosan feleségem mellére esett. Fájt is neki az ütés, de fel sem vette, haladt tovább a szekér után. Erről az esetről nem is beszélt nekem, s csak egy év múlva nyilatkozott róla, amikor már késő volt. Egy alkalommal Gottahrd doktor urat vittem a Perecmajorba, innen pedig Köveskutra, a Hermann intézőhöz szállítottam. Közben akadt annyi időm, hogy hazaugrottam valamit harapni. Emiitettem feleségemnek, milyen út áll még előttem: Herénybe kell hazavinnem a doktor urat, ekkor arra kért, mielőtt elindulnánk, vigyem be hozzánk, mert valamit akar mutatni a doktor urnák. A doktor feltűnően sokáig késett nálunk, jól megvizsgálta a feleségemet, de semmi rosszra nem gondoltam. Az úton aztán a doktor elmondta, hogy nagy bajt talált a feleségemnél. Akkora daganat van az egyik mellében, mint egy tyúktojás. Azt ajánlotta, másnap vigyem be a feleségemet felülvizsgálatra a kórházba. A tanácsot megfogadtam, és gyorsan be is szállítottam az urasági kocsin. Erre engedélyt kaptam az intéző úrtól. Mindjárt operációra készítették elő, s levették az egyik mellét. Ezután pontosan egy évig élt még, mellrák vitte el. Borzasztó napokat éltem át. Ottmaradtam négy apró gyermekkel, szerencse, hogy az ötödik, az Ilona, már sok segítséget tudott adni, hiszen közeljárt a 20. évéhez. O látta el a családot, az apró gyermekeket: Közben a cukorgyári tőkések a büki cukorgyár leégése után a bérelt birtokokat visszaadták eredeti tulajdonosaiknak. Igy mondtak le a salköveskuti birtokról is. A birtokról való lemondásukat Zsiraldóni halála is siettette, s bennünket, cselédeket szélnek eresztettek. Annyi előnyt azonban adtak, hogy egy még megmaradt cukorgyári gazdaság átvette azokat, akiket erre méltónak találtak. Ugy látszik, én is a kiválasztottak közé kerültem, mert áthelyeztek a Nagycenki Cukorgyár gazdaságához. Parádés kocsis lettem itt is, de még mindig özvegyemberként.